Öt éve szűnt meg – ha nem tévedek – a muzslai kiadású Sikoly folyóirat. A Bánát egy kiváló irodalmi publikációja a Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában 2004-ben indult útjára, oldalain remek szerkesztésben összerántva a kortárs magyar irodalom legjobbjainak gyöngyszemeit. Egyik évben számos prózaírót kértek fel, hogy emlékezzenek meg egy képzeletbeli, eltűnt kollégáról. Az e felkérésre írt fiktív visszaemlékezésemmel szeretnék tisztelegni a néhai Sikoly emléke, szerkesztőinek kitartó, állhatatos munkája előtt.  

*

Kedves Folyoirat!

Eljutott hozzam is a hir, ne firtassuk, hogy milyen kanalisokon: Harmath Anti tenyleg eltunt?

Bocs az ekezetek nelkuli betukert, de itt, ahol vagyok, nincsen magyar betus klaviatur. Egeszen pontosan francia van — Kouroubol irok, ez Francia Guyana-ban van, egy varos, aminek a hataraban van az Ariane urprogran fellovohelye, innen mennek a raketak. Igen, kitalalhattatok, hogy az Idegen Legioban szolgalok. A mi egysegunk orzi az objektumot.

Azert mondom (irom) ezt, mert nekem ugy tunik, hogy a mult heten lattam Antit a varosban. Meg is szolitottam magyarul, de nem felelt. Aztan elnezest kertem franciaul, de arra sem felelt, ugy nezett, mint aki nem erti, hogy mit mondok. Nem ertett az »illeto« franciaul — kovettem egy ideig, tobbszor is mutogatott meg gesztikulalt, tipikus kulfoldi turista modra. Persze lehet, hogy nem o volt, regen lattam, tiz ev sok ido, de hat nagyon hasonlitott ra. Mi a fronton ismerkedtunk meg, Szlavoniaban, es bar csak par honapig szolgaltunk egyutt, eleg joban voltunk. Aztan tartottuk a kapcsolatot — ugy erzem, hogy akit a harcteren ismersz meg es a bajtarsad lesz, azt szaz ev mulva is baratodnak tartod. Es felismered barhol a vilagban — ezert gondolom, hogy akit lattam, az Anti volt. De lehet, hogy tevedek.

Nem tartozik szorosan a targyhoz, de Antinak is szerepe van abban, hogy en ide kerultem. Valamikor a kilencvenes evek vege fele egyutt buliztunk egyik nagyobb kocsmaban. Vele es meg nehany regi barattal, az egyiknek fia szuletett, es azt unnepeltuk. Ellegge onfeledten, az bizonyos. Miutan nagyon sokat ittunk, osszebaratkoztunk egy masik tarsasaggal. Ott a vezeto figura egy MacValami vagy MacValaki nevu ember volt, olyan jo ir neve volt. Beszelgettunk ossze vissza mindenfele nyelven. Aztan Harmath Anti baratunk jo hangosan enekelni kezdett valami british gyalazo dalokat, es tudtukra adta, hogy o mennyire szereti az ireket, es mennyire nem szereti az angolokat, es elkialtotta, hogy »I’m for Ireland«. Na akkor rogton kitort a kiabalas — mert a srac, bar ir neve volt, igazabol a masik oldalon allt, gondolom Eszak-Irorszag-i protestans volt. Aztan lett belole egy nagy verekedes, es jol helyben hagytak minket. Szepen visszavonultunk a kocsmabol. Aki nagyon rossz allapotban volt, mint peldaul Anti, az hazament — neki csunyan bevertek a pofajat. A tobbiek meg elmentunk erositesert. Aztan visszatertunk vagy harmincan. A masikok voltak vagy tizenketten. El tudjatok kepzelni, ki jart rosszul. Aztan reggel telefonalt valaki, hogy keres minket a tarsasag. Kiderult, hogy akiket jol megpofoztunk, azok egy olyan szervezethez tartoznak, mint amilyen az IRA, csak eppen annak a forditottja. Este mar a vonaton voltam. Bar lehet, hogy megusztam volna egy kozepes veressel a dolgot. De itt legalabb van munka es fizetes — otthon talan munkanelkuli lennek. Es persze, ertheto okokbol, konnyen felvettek ide. Késobb hivtam Antit is, de nem akart jonni. Ugy tudom, hogy elegge sikeres, befolyasos ujsagiro volt egy ideig. De azt is hallottam, hogy aztan begolyozott es ilyen ezoterias meg kuruzslos meg magias dolgokba hulyult bele. De ezt csak hallottam, tudjatok, a Legio fule tul nagy, es ezert neha nagyothall…

En nagyon kedvelem a fickot — Antit — es remelem, hogy nem esett bantodasa es nem keveredett semmilyen bajba. Ha kimegyek a varosba, nyitott szemmel fogok jarni. Ismerek nehany embert a »piacon«, talan okosabb leszek.

El ne felejtsem! Van nalam egy dokumentum, pontosabban csak a fragmentjei, amit Harmath Anti irt regen. Volt egy szep dal, aminek o szerezte a szoveget, es egy Zoran nevu bajtars megzenesitette. Sok bajtarsnak adta oda legepelve ilyen fecnikre, nalam megmaradt a dal elso es utolso szakasza. Valahol a kotta is meg kell legyen, de nem talaltam meg. Megkertem egy kollegat az adminisztraciotol, hogy numerizalja (magyarul nem tudom pontosan a szot; talan scan-elje?) a lapokat, es azt is elkuldom nektek. Ha isten orizz tenyleg eltunt Anti baratom, akkor legyen ebbol valamilyen memento neki.

Persze abban remenykedem, hogy Anti azota megkerult. Ha nem, hat tartsuk a kapcsolatot. Es szamitok a teljes diszkreciotokra: amit itt irtam, azt nem kell mindenkinek az orrara ragasztani.

Salut, es ne haragudjatok, hogy nem arulom el a valodi nevem:

caporal71@postage.gf

Király Farkas