Nem látjuk már többé Ögét. Bizonyára nagyon fog hiányozni. 

Minden akkor kezdődött, amikor Öge – teljes nevén, ha nem tudtad volna, gróf Csabaffy Ciklámen Ögedej – legutóbb leereszkedett a pincébe erősíteni egy kicsit az egészségét. 

Ögének nem volt számottevő ingó vagy ingatlan vagyona. Kevés ruháján, viseltes hátizsákján és több száz éves papagáján kívül minden vagyona egy korszerűnél is korszerűbb zárakkal felszerelt ajtó volt. Ez végigkísérte élete utóbbi néhány évét. Rendeltetése igen egy- és célszerű volt. Öge albérletről albérletre vándorolt, ami rendesen úgy történt, hogy amikor nagy nehezen kirúgták az aktuális albérletből, Öge kiemelte a saját „kapuját” a lakás bejárati ajtaja keretének sarkaiból, és eltűnt. Aztán megalkudott a következő albérletre, beköltöztette a hátizsákját, beszerelte a betörhetetlen ajtót, bezárta a hozzávaló számtalan kulccsal, s ott lakott, bárminemű fizetség nélkül, míg el nem kapták valahol a frakkját – aztán pedig kezdődött minden elölről. Bár hozzászámíthatjuk ingóságaihoz a nap legnagyobb részében valóban ingó (és lődörgő) cimboráit, akikre udvartartásaként hivatkozott, s akik Ögét választékos beszédéért, kifinomult modoráért, meg még, ahogy gyakran mondani is szokták, tudja a fasz, miért, de szerették. Nagyjából ennyi.

Ám a lényeg: nem látjuk már többé Ögét. Mert eljött az életében a nagy nap, amikor minden megváltozott. Amikor udvartartása társaságában újfent lebotladozott a pincében berendezett borharapóba, még nem is sejtette, milyen radikálisan megváltozik az élete. Amint lelépett az utolsó lépcsőről, egy jól öltözött, termetes úriember állt elé:

– Öge? Meghívom egy fröccsre! – mondta. Majd, a társaságon átívelő vigyort látva, hozzátette: – Csak magát.

Öge aztán bő egy órán keresztül fröccsözött és pusmogott az idegennel, többnyire egy, a haverok számára ismeretlen nyelven. Egészen addig zavartalanul, mígnem Öge azzal zárta le egy mondatát: Hát ezért vannak vágások a homlokomon. Az idegen bizonyára fitogtatni akarta magyarnyelv-tudását, mert így reagált: Ez ciki.

Kevés dolgot utált jobban gróf Csabaffy Ciklámen Ögedej, mint amikor valaki Cikinek becézi, udvartartása pedig kevés dolgot utált jobban, mint ha úgy telik el egy nap, hogy nem találnak okot pofozkodásra. Fel is pattantak nyomban a szomszédos asztaltól. Nagy volt a meglepetésük, amikor arra eszméltek, hogy testületileg eszmélkednek némi súlyos arconbántalmazások után, Ögének pedig hűlt helye.

Nem látjuk már többé Ögét. Elvitte a chiquadori titkosszolgálat. Nem messze, csak az albérletébe. Hamarosan megjelentek a szakemberek szkennerekkel, fényképezőgépekkel, PC-vel és Mac-kel, és vizsgálni meg elemezni kezdték Ögét tetőtől talpig. Mikor tegnap este nála jártam, éppen nagy csomagolásban volt, és őrjöngött, mert ugyan mindenét belepakolta a hátizsákjába, de az mégis csupán félig telt meg, többre tartotta ugyanis a múltját. Szívélyesen megkínált a borból, ami teljesen véletlenül nálam volt, és elmesélte, hogy seggbe rúgta a szerencse: Chiquadorban visszaállítják a monarchiát, és ő lesz a király, reggel indul, autóbusszal, aztán pedig külön géppel.

Nem látjuk már többé Ögét. Ezért is hoztam el tőle emlékbe ezt a vizsgálatok közben készült, nagyszerű fotót. És a karóráját is csak azért loptam el, mert ő majd úgyis kap másikat, Chiquador más időzónában van. Mennyit adsz érte? És az ajtóért?

Király Farkas