Idén húsvétkor talán többen maradtak otthonaikban, mint máskor, nincs utazgatás, több időt töltünk a családdal, talán kicsit emelkedettebb a hangulat. Jó szokás szerint, nagy ünnepeink előtt hullafáradtra dolgozzák magukat a nők. Nincs is olyan hölgy ismerősöm, akinek ne hallottam volna panaszt a szájából az ünnepi készülődés előtt. És, mi tagadás, néha magam is mérgelődtem ezen. Jó néhány éve azonban rájöttem, hogy nekem van szükségem a tavaszi nagytakarításra. Én igénylem már a tél elmúltával, hogy a ház minden sarkát alaposan rendbe tegyem. Ahogy az udvar, a kert friss tavaszi ruhát ölt, szinte ünneplőbe öltözik a természet, úgy tavasszal én is frissességet akarok a szobámban, az egész házban. Persze már jó rég rászoktattam magam, hogy minden hétvégén takarítok, de az más, ilyenkor, a nagytakarítás elvégzése alaposabb, teljesebb. Az évek során úgy alakult, hogy két nagy egyházi ünnep elé párosult a tavaszi és a téli nagytakarítás, épp akkorra, amikor a háziasszonyok egyébként is ezer más dologgal foglalkoznak, főként, ha nagy a család, nincs segítség, vagy mindent munkahely mellett végeznek. Sokan épp emiatt nem szeretik az ünnepeket. Pedig az ünnep akkor is megérkezik és tovaillan, ha a világon semmit sem teszünk. Nem a sonka, a tojás vagy a nyúl teszi ünneppé az ünnepet, de még a tökéletesre takarított ház sem. Mint olyan sokszor, most is emlékeztetem magam, hogy az ünnepnek a lelkünkben kell megszületnie. És ünnep tud lenni minden nap, ha megéljük az apró örömöket. Nem egyszerű, mégsem lehetetlen. Amikor ezt egészen megértettem, akkor értettem meg azt is, hogy a megújulásra, a felfrissülésre nekem van szükségem, mert amikor bent ünnep van, akkor az ember kint is ünnepet akar. Azt akarja, hogy ragyogjon minden, hogy rend legyen. Nem kell ehhez sem húsvét, sem karácsony, lehet előtte is, utána is, bármikor. Mert az egyházi ünnepeink nem ettől lesznek valósak. Ha valaki hittel ünnepel, az nagytakarítás, és alkalmi ételek nélkül is ünnepel. Ha valaki hit nélkül, akkor hiába rakja roskadásig az asztalt, mégsem lesz őszinte és valós az ünnep megélése.

Egyre inkább azt gondolom, érzem, hogy nem kell feltétlen végkimerültségig hajszolni magunkat. A szokásainkat, hagyományainkat úgy is megtarthatjuk, hogy közben mosolygunk. Mennyivel jobban esik a családnak is egy kipihent édesanya, feleség társasága, mint egy fáradt, morcos, elgyötört nőé. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, és nem is mondhatom, hogy a férfiak nem veszik ki a részüket a tennivalókból, de valahogy a nők azok, akik a nagytakarítás alatt túlpörögnek, s aztán a szép rendben összecsuklanak. Ha előtte állunk még, vagy túl vagyunk rajta, akkor ünnepeljük meg a házat, az otthont, hogy van mit takarítani, csinosítani, csomagoljuk be vidáman a téli holmikat, és örüljünk, hogy eljött a tavaszi nagytakarítás ünnepe.

Lőrincz P. Gabriella