Megmondta: ezt ne olvasd!
Érdekes cikkbe futottam bele a világhálón, olyanba, amit minden fontosabb portál megosztott, és amiről számos vélemény született pró és kontra. Mire e tárcám megjelenik, már jobbról-balról, fentről és lentről ki lesz vesézve a nyilatkozat, és jó esetben senki sem fog emlékezni az ügyre. Mégis úgy érzem, hogy reagálnom kell pályatársam interjújára.
Idézem a konyvesmagazin.hu vonatkozó szövegét:
„Melyik könyvet kellene mindenképp levenni a listáról (a kötelező olvasmányokra vonatkozik – a szerk.)?
Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér. Hasonló problémám van az alsósoknak ajánlott Bárány Boldizsárral. Felsorolom Borbála tulajdonságait: szerény, halkszavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé. Rendben tartja a házat, és amint van egy kis ideje, rohan a fodrászműhelybe. Sose ül le. Aranykezű, azaz mindig jókat főz. Bertalan, az apa, ezzel szemben zord, kevés szavú. Amikor Boldizsár elcsavarog, komoran lecsatolja a nadrágszíját. Lili lányom szerencsére nem értette, miért csatolja le: azt hitte, csak azért, mert nagyon teleette magát. Rémes…A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek.”
Hát, mit mondjak. Valóban, irodalmunk számos olyan tettről-eseményről-hozzáállásról tesz említést, amely ma egyenesen törvénybe ütközőnek számítana.
Ki kellene venni a tantervből például Janus Pannoniust. Ilyeneket ír:
Lúcia, baszni akarsz; legyen úgy; ám az kikötésem,
fékezzed ezalatt segged rút moraját.
Ígéred; s mert nem hiszem el, hát zálogot adsz rá:
még így sem hiszi el fütykösöm ezt a mesét.1
Hát normális ez a költő? Szerelmeskedésről ír? Meg arról, hogy a szeretett hölgy coitus közben esetlegesen képes lenne az éterbe ereszteni a bélgázait? Na, nem, ez tűrhetetlen, Janus Pannoniust nem szabad tanítani.
Következik Balassi Bálint, aki… hát, nézzük:
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek2
Az emberölés manapság nem dicsőség, sőt mindenféle törvényekbe ütközik. Mit fognak gondolni a gyilkolós videojátékokon és horrorfilmeken felnövő tinédzserek erről? Fejezzük le a migránsokat? Ahogy náluk lefejezi a keresztényeket az ISIS? Na neee… Balassit töröljük. Sztornó.
Töröljük Jósika Miklóst is (bár nincs is a tantervben), Abafi című regénye miatt:
– Csakhogy reánk is került a sor! – mond vígan az ágyús István, mellette álló pajtásának. – De Jankó – folytatá, közelebb lépve a szomszéd ágyúshoz –, te mindig igen föl irányzasz; nézz ide! Így! – mond, igazítva az ágyún. – Ez a lövés talál bizonyosan; haha!
– Hármat egyszerre – riadt fel Jankó –, egyiknek éppen a gombját szedte le.
Mert hiszen miféle dolog afölött örvendezni, hogy álgyúval lövöldözünk felebarátainkra (még ha ők is ezt teszik irányunkban), és sikerül eltalálnunk említett felebarátunk gombját. Csak mondom: akkori szóhasználatban a gomb nem az inggombot, és nem is a férfi nemi szervet jelentette, hanem a fejet.
Lássuk, kit kellene még törölni az irodalomoktatásból. Hmm… Megvan!
Arany Jánost. Mindenképpen és feltétlenül. A Szondi két apródja miatt. Másolom az inkrimináló sorokat:
Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit – ezért öli bú –
Vele halni meg, ócska ruhába’!
S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!
Hát mi ez, ha nem a korabeli birodalmak tisztségviselői között működő nemzetközi pedofil hálózatnak a dicsőítése? Pfujj! Kifelé Arannyal a tantervből!
Petőfi maradjon? Mert az Akasszátok föl a királyokat jó hívószó. Meg ugye:
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek
Nem kell Erdély, Felvidék, Kárpátalja, nem kell semmi, elég nekünk az, ami megmaradt. Ő maradhat.
Itt vagyunk urak, itt harcoltuk ki a szabadságot azért, hogy uralkodhassunk. Na de mégis: akasszunk föl valakiket? A nyakuktól fogva? Míg meg nem halnak? Ez gyűlöletbeszéd, egy társadalmi osztály ellen uszít! Igaz, hogy manapság a közösségi hálón ennél rosszabbakat olvasunk – bizonyára Petőfi Sándor inspirálta őket, tehát ő sem maradhat.
Az ötlettár nyitott, hozzászólásokat lapunk fészbuk-oldalán várunk.
Király Farkas
1 Lúciára. Szepes Erika fordítása
2 Hatvanegyedik