Nagyra tartom az angol Talk Talk együttest, amely a nyolcvanas és kilencvenes években működött. Másokhoz hasonlóan úgy vélem, a csillogó-villogó nemzetközi popvilágban méltatlanul alulértékelt banda. Összesen öt nagylemezt készítettek; egyik legkiválóbb daluk az 1986-ban írt, a refrénekben gyerekkórussal gazdagított Happiness Is Easy, vagyis A boldogság könnyű. (Időtartama hat és fél perc, meghallgatható a YouTube-on.)

Igen, a boldogság könnyű – vagy legalábbis nem képtelenül bonyolult, és nem feltétlenül kell hozzá gigászi összeg. Kérdés persze, kit mi tesz boldoggá, s mennyi időre… És ehhez a lelkiállapothoz megfelelő alkat is kell; vannak, akik úgyszólván alkalmatlanok az elérésére, mert a legnagyszerűbb pillanatokban is a vélt és valós gondokkal foglalkoznak, égboltjukon állandó felhőréteg takarja a napkorongot. Hanem papíron mindenki vágyik a jóra. Aki például úgy gondolja, hogy a boldogságot az apró hétköznapi örömök láncolata alkotja, az szívesen áldoz a gasztronómia oltárán. Egy költőhöz vagy íróhoz ez remekül illik, hiszen az irodalom régóta szorosan kötődik a fehér abroszhoz.

Tényleg nem kell hozzá mesés vagyon. Ha a Duna vagy a Tisza mentén kirándulunk, Szegeden, Mártélyon, Baján, Pakson, netán Dunaújvárosban, akkor kézenfekvő, hogy jókedvre hangoló vacsoránkat egy halászcsárdában fogyasztjuk el. Az efféle éttermet a Tisza vagy a Duna gyöngyének is nevezhetjük. S aki nem kedveli a halat, az sem távozik az éhségtől kopogó szemmel. Amikor egy étlapon azt olvassuk, hogy „Jó étvágyat kíván a konyhafőnök, X. Y. Venesz-díjas mesterszakács”, máris nyugodtan hátradőlhetünk, készíthetjük a gyomrunkat. A Venesz-díj névadója a nemzetközileg is elismert szakácsmester és gasztronómiai szakíró, Venesz József (1912–1978), akit magyar földön az állami vendéglátás megteremtőjeként tisztelnek. A róla elnevezett díjban kizárólag olyan szakács részesülhet, aki legalább huszonöt éve a pályán van, és a hagyományos magyar ízvilág népszerűsítésén munkálkodik.

Gyomrunk megfelelő felkészítése nemcsak lélektani, de – igény szerint – cseppfolyós elemekkel is történhet. A pincér kérésünkre elénk rakja a hely büszkeségeit, az ágyas pálinkákat: a hasas palackok alján a legkülönfélébb gyümölcsök hintáznak, például birsalma, cigánymeggy, körte, szilva. Ha a cigánymeggyet választjuk, biztosan nem csalódunk. S persze mindjárt következhet az előétel, egyelőre a halak világából. Egy igazán emlékezetes étkezés indításához aligha rendelhetünk jobbat a haltepertőnél. (A fényképen dunaújvárosi tálalását csodálhatjuk.) Igen, a halból töpörtyű is készül: e célra legalkalmasabb a ponty, amelynek hasi részén a kisütéshez kellően vastag hájréteg alakul ki. Hasalji haltepertőnk majonézes salátával vagy friss rozmaringgal társítva kitűnő, a vékony citromkarikák fokozzák az ízhatást, de érkezhet panírozott hagymakarikákkal, kemencés krumplival is. Szintén pompás előétel a filézett harcsahússal töltött bundás palacsinta, paprikás mártással, paradicsommal és fehér kenyérrel – a hortobágyi húsos palacsinta mintájára.

Ha már kellően lendületbe jöttünk, hozhatják a levest – a legkézenfekvőbb választás a halászlé, bármilyen változatban. A főételek közül egy fahéjas aszalt szilva ágyásra pakolt, krumplipürével körített omlós kacsapecsenye a legmorcosabb vendég arcára is mosolyt csal. Nem beszélve a tanyasi kakaspörköltről, paradicsommal és bő paprikás szafttal. Személyes tapasztalatom alapján kolbászzsíros túrós csuszával a legfinomabb. Vigyázat, e párosítást csak a legelszántabb nagyevők válasszák, mert emberes étek… Ám az is fontos szempont, hogy lelkünket semmi gazemberség terhe ne nyomja, tudniillik egy lengyel közmondás szerint „a jó étvágy a tiszta lelkiismeret jele”.

A diszkréció sajnos nem engedi, hogy a desszertekről részletesen szóljak: az már annyira intim terület, hogy jobb, ha mindenki maga fedezi fel. Life is what you make it, hirdeti a Talk Talk egy másik nagyszerű dalának címe: Az élet olyan, amilyenné teszed.

Zsille Gábor