Nagyobb fügefalevél Évának

2019. december 16.18 Olvasat Zsurnál Zsille Gábor

Roppant mód szeretem, amikor a vallási élet áhítata mögül elővillan a hétköznapi lét, a szent takarásából a profán. Amikor a misén egy édesanya a kislányát kézen fogva lép szentáldozáshoz, és a gyerek kezében tartott babáról éppen abban a pillanatban lecsúszik a szoknya, előtárul a csipkés fehér bababugyi. Vagy amikor a miséző pap az oltártól kiszól valami vicceset a második sorban ülő idős nőnek, aki a legszentebb pillanatba hurutosan beleköhögött.

Tagadhatatlan, hogy a szent és a profán egybeesése különösen gazdagon tenyész a népi vallásosságban, régiesebben szólva, paraszti jámborságban. Elképesztően bájos, ahogy a középkori, olykor pogány hagyományok elvegyülnek az egyházi tanításból leszűrődött naiv elképzelésekkel és a barokk műveltséggel. Rengeteg példát találni erre, ám ezúttal a személyes kedvencemet mutatom be: egy 1930-ban kiállított számlát. Az akkoriban tisztán sváb lakosságú Pilisborosjenőn a plébános megbízásából restaurálták a katolikus templomot (a mellékelt fényképen a szentély falát díszítő festmények láthatók, mai állapotukban), és a munkálatok befejeztével a derék mester, Ritzpazl Tóbiás templomfestő benyújtotta a részletes pénzügyi elszámolást. Ezt a dokumentumot néhány évvel ezelőtt leközölte egy Maros megyei újságban egy helyi ember, a pilisborosjenői helyszínt önkényesen „nyárádmenti falura” változtatva, a pénznemet pedig pengőről román lejre. Sajnos a világhálóra ebben az erdélyiesített formában került. Én most a valódi szöveget adom, az eredeti iratról készült fénykép alapján, átköltés nélkül:

Kölcségjegyzék

1./ Szt. Péter botját bearanyoztam	3 pengő
2./ Szt. Pál lábáról a leesett bütyköt visszaenyveztem	3 p.
3./ Az utolsó vacsora képén a kenyérről a Pultmann pék vignettáját levakartam	5.50 p.
4./ Annak a nyavalyás Júdásnak a pofáját vörösre festettem és a térdéről a koszt lemostam	6 p.
5./ Szt. Borbálának egy új gyereket csináltam	24 p.
6./ A betlehemi jászolban a tehén arcát barátságosabbra festettem	8 p.
7./ A Salamon hárfájára egy G húr újat festettem	8 p.
8./ A Mennyországot kiglancoltam és két új angyalkát odacsináltam	7 p.
9./ A Potifárné asszonyság mind a két keblét megigazítottam (egy-egy kebel 8 pengő)	16 p.
10./ Szt. Orsolyának azt a nagy hátsó repedést begipszeltem	4 p.
11./ A Jákob létráján egy új fokot csináltam	12 p.
12./ A bűnbánó Magdolnának egy új frizurát festettem	5 p.
13./ Szt. József gatyáját újrafestettem	13 p.
14./ Szűz Mária arcán a mosolygást boldogabbra festettem	11 p.
15./ A Lázárnak a lábán a visszereket jobban kispiccoltam	18 p.
16./ Az Ádám csutkáját beárnyékoltam és a kígyó nyelvét kihegyeztem	3 p.
17./ Évának a fügefalevelet nagyobbra csináltam (ez a kölcségfedésben nem vót benne, de muszáj vót megtenni, mert a misén az a sok junge legény mind odavigyorogtak)	3 p.
18./ Az utolsó ítélet képén a nyomorultaknak rettenetesebb arckifejezést adtam	28 p.
19./ A Pilátus orráról a sok légypiszkot lemostam	9 p.
20./ A Szt. Cecília hasát laposra satíroztam	45 p.
21./ Az égbolton az összes csillagokat kiszidoloztam	12 p.
Összesen:	252, 50 pengő

Teljes tisztelettel
Ritzpazl Tóbiás
templomfestőmester

Pilisborosjenő, 1930. trágyahordáskor.

Zsille Gábor