Kerékfy Márton zenetörténész, zeneszerző, többször elnyerte a Kodály Zoltán ösztöndíjat, Salzburgban és Bázelben is kutatott ösztöndíjasként. Az Editio Musica Budapest főszerkesztője, a Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke. Fő kutatási területe Bartók Béla és Ligeti György munkássága. – Csanda Mária interjúja.

Csanda Mária: Nemrég került bemutatásra Bartók Béla Kórusművek című kötete a három éve indult Bartók összkiadás sorozatban, amit Márton szerkesztett és ismertetett a bemutatón. Hogyan folyik egy ilyen kritikai kiadás létrehozása a kutató és a kiadói szerkesztő szempontjából?

Kerékfy Márton: Egy kritikai kiadás mindig csapatmunka és hosszú évek munkájának eredménye. Bartók kórusműveinek közreadását a neves kóruskarnagy, Szabó Miklós és az összkiadás alapító szerkesztője, Somfai László már 2005-ben elkészítette.

CsM: Volt arról elképzelés, hogy korábban kiadják?

KM: A Bartók-összkiadás tervét Somfai László már a nyolcvanas években kidolgozta, és a kilencvenes évek során több kötet kézirata is elkészült. A Bartók-művek túlnyomó részének jogvédettsége a legtöbb országban 2015 végéig tartott. Addig csak a művek eredeti kiadói és a zeneszerző jogutódjai egyetértésével lehetett volna megjelentetni az összkiadást. Sajnos annak idején nem sikerült egyetértésre jutniuk a feleknek. Ezért kellett várni 2016 elejéig az összkiadás első kötetének megjelenésére.

CsM: A bemutatón szerencsésen Szabó Miklós és Somfai László láthatták, hogy amin évtizede dolgoztak, végül révbe ért. Hogyan folytatódott a már jogilag is megfelelő kiadás?

KM: A kóruskötet fiókban porosodó kéziratát 2017 elején Pintér Csilla Mária kolléganőmmel vettük kezünkbe, hogy ellenőrizzük, aktualizáljuk, kiegészítsük és átszerkesszük a Bartók-összkiadás addigra kikristályosodott szerkesztési elveinek megfelelően. Bő két évig tartott, mire minden összeállt: elkészült a 240 oldalnyi kottagrafika, a háromnyelvű – angol–magyar–német –, 120 oldalas bevezető tanulmány és a 80 oldalas kritikai apparátus. De nemcsak mi ketten dolgoztunk a köteten: a kottagrafikában, a kottakorrektúrában, a kritikai jegyzetek ellenőrzésében, a fordításokban, a fordítások lektorálásában, a népzenei források kigyűjtésében, a kompozíciós fogalmazványok átírásában és jegyzetelésében sokan vettek részt. E munkafolyamatok részben a Bartók Archívumban, részben a kiadókban – Editio Musica, Budapest és G. Henle Verlag, München – zajlottak. Nem kis feladatot ró a sok közreműködő munkájának összehangolása mind a belső szerkesztőség tagjaira, mind pedig a kiadói szerkesztőkre.

CsM: A bemutatón Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója egy friss külföldi tapasztalatát osztotta meg arról, hogy Bartók neve hallatán világszerte nagy tisztelet övezi a magyarságot. Ön hogyan látja Bartók hírnevét, megítélését ma, és mit jelent Önnek személy szerint?

KM: Bartók már régóta a 20. századi komolyzene egyik klasszikusa, helye kikezdhetetlen a nyugati zenei kánonban. Mi a budapesti Bartók Archívumban folyamatos és egyre növekvő külföldi érdeklődést tapasztalunk Bartók művének népzenei gyökerei iránt. Egyre többen felismerik külföldön is, hogy milyen kivételesen gazdag Bartók munkássága, aki nemcsak zseniális zeneszerző volt, hanem kitűnő zongoraművész és kivételes képességű zenefolklorista is; s hogy a zeneműveiről alkotott képünket gazdagítja, árnyalja, ha ismerjük tevékenységeinek ezeket az aspektusait is.

CsM: Miben hasonlít és miben különbözik a könyv és a kottakiadás? Adnak-e ki a nagyközönség érdeklődésére számot tartó zenei témájú könyveket, vagy szigorúan a szakmának készülnek szakkönyvek a Zeneműkiadónál?

KM: Nagyon különbözik a két terület, mind a terjesztés módját, mind a kiadványok példányszámait és hatókörét tekintve. A kottapiac a könyvpiacnál lényegesen szűkebb és specializáltabb. Az EMB ez utóbbira koncentrál: kottakiadványokat készít a hazai – és részben a külföldi – zeneoktatás minden szintje számára és a hangversenyélet igényei szerint. Emellett felvállal kulturálisan jelentős, de piaci alapon nem megtérülő kiadási projekteket is, mint például a tudományos-kritikai kiadások. Egyelőre sajnos csak szakmailag kivételesen fontos könyveket tudunk megjelentetni.

CsM: Milyen zenei témájú irodalmat ajánlana a zenét szerető irodalmi közönségnek olvasásra akár a klasszikus, akár a kortárs zenetörténetből vagy irodalomból, ami Önre is nagy hatással volt?

KM: Hogy a szűkebb szakterületemnél maradjak: Bartókról mindenkinek ajánlom Tallián Tibor nemrég új kiadásban megjelent monográfiáját, valamint a Ligeti György válogatott írásai c. kötetet.

CsM: A zeneszerzés a kutatói, szerkesztői munka hátterében folyik, vagy felkérésekre, alkalmanként történik Márton esetében?

KM: Sajnos az utóbbi években csak alkalmilag tudok időt szakítani a zeneszerzésre, ezért elsősorban felkérésre komponálok. Legutóbbi művem egy vonósnégyes, most pedig a debreceni Bartók Kórusverseny felkérésére komponálok egy nőikari darabot. Korábbi műveim közül kiemelném az Ének a királyról c. kantátát (2005), az Alleluja c. zongoranégyest (2006), a Schlag-Spiele c. ütőkvartettet (2006) és egy zongoratriót (2015).