Josef K. egy összkomfortos garzonlakásban lakott, amelyik egy két évtizede jól működő társasház harmadik emeletén terült el nagy szűkösségében. A társasháznak volt saját Facebook-oldala, és mélygarázsa is. Josef K.-nak ugyan (és ugyanakkor) nem volt autója, de volt szabad bejárása a mélygarázsba, és volt internete is: ezzel aztán bejárása a Facebook-oldalra. Itt kisebb-nagyobb ügyek kerültek szóba: ha valaki nem lomtalanításkor pakolt ki cuccokat, megszidták, ha másvalakinek eladó mákja volt, meghirdette, vagy ha éppen a kisgyerekesek új csúszdára gyűjtöttek, ők is ide írtak, kevés sikerrel, tegyük hozzá. Kedélyes, takaréklángon égő élet folyt a csoportban, a kommentek hőfoka megegyezett a posztok hőfokával.

Néhány nappal ezelőtt azonban a liftben a házkezelőség bejelentette, hogy takarítás lesz a mélygarázsban, és az autótulajdonosokat arra kérték, hogy a mondott napon ne álljanak be a helyükre, keressenek inkább kinn az utcán parkolóhelyet, hogy a takarítók jól és főleg alaposan tudjanak dolgozni.

Josef K. éppen a kisboltba tartott, és ilyenkor néha átment a mélygarázson, rövidítve ezzel pár lépést, aztán pedig szerette megnézegetni az autókat is, melyeket szerencsésebb felebarátai és szomszédai bírtak. Visszafelé jövet is ott rövidített; kezében a boltban kapott nyugtát morzsolgatta, és nem tudta, mihez kezdjen vele. Hazavinni nem akarta, kukát nem látott, és bár soha nem csinált ilyent, némi habozás után a mélygarázs közepén egyszer csak – persze alapos körülkémlelés után – diszkréten a földre ejtette.

Azzal kicsit pirulva felment a lakásába.

Estig nem hagyta nyugodni a dolog, de aztán eszébe jutott, hogy másnap úgyis takarítanak a mélygarázsban. Eszébe jutott egy mese is, melyben a fösvény férj egy legyet bújtat a liszteszsákba, és így hazaérve mindig meg tudja állapítani, bajlódott-e az asszony a liszttel: ha ott van a légy, nem bajlódott, ha nincs ott, bajlódott.

Laza párhuzamot érzékelve Josef K. arra gondolt, hogy ő tulajdonképpen ugyanígy járt el, és eszébe jutott, hogy ezt a remek jópofaságot beírja a társasház Facebook-csoportjába:

„Kedves szomszédok! A mai napon egy nyugtát (egy galacsint – sőt: galacsintát) ejtettem el a mélygarázsban. Ha holnap este ott lesz, a takarítók nem végezték jól a dolgukat. Ha nem lesz ott, jól végezték.”

Azzal elégedetten göcögve nyugovóra tért.

Ami másnap várta, a legvadabb rémálmain is túltett.

(Önök most a szerkesztett változatot láthatják, a helyesírási hibákat csak akkor hagyjuk meg, ha stílusértékük vagy jelentésmódosító szerepük van. Az igazán csúnya szavakat is kihagytuk, de mindenki képzelje bele nyugodtan mindegyik mondatba az összes általa ismert káromkodást és szitkozódást.)

„Te mocskos görény, mit szemetelsz???”

„Takarodj az anyádba vissza, te rohadék! Nincs is kocsid! Mit dobálod a szemetet a garazsamban? Pondróféreg!”

„1-et értek az előttem szólókkal. Szmájli. Ojjan vaty, mint az álatkínszok. Aszt érdemelnéd, amit ők. Hoty benned is eldobjanak egy sok szemetet. Te szemétt! Krájli.”

„Egy hős vagy, bazmeg, ezt jól kitaláltad!”

„Ez remélem irónia volt, tesó.”

„Az hát.”

„Akkor jó.”

„Nekem tecc.”

„Hülye vagy anyukám.”

„Neked Josef tecc, te kurva!”

„Hello, elkanyarodtunk a témától. Barátaim, nézeteimet ismeritek: egyenlőség mindenki számára! Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. Szóval, te gazember Josef K.! Nem sül ki a szemed?! Hogy a proletárokat fölöslegesen dolgoztatod? Te rabszolgatartó, te indiángyilkos, te tömegirtó jéghegyolvasztó! Gyűlöllek. Ha majd felvirrad a nap, lámpavason fogsz lógni! Próbálj barátkozni a gondolattal. Szabadság, elvtársak!”

„Ugyan, te hülye komcsi! Így kell ezt, Josef, éppen így. Hadd dolgozzon csak a takarító, miért nem tanult? Nyehehe. Mindenkinek annyi jár, amennyit magának ki tud harcolni. Vannak a felsőbbrendű emberek, és vannak az alsóbbrendűek. A felsőbbeknek dolgoznak az alsóbbak. Nincs is semmi látnivaló. Hülyegyerek, legközelebb meglátlak, kapsz egy pofont!”

„Lacika, te ne legyél itt kommunista a Mercedeseddel… Pistám, te pedig kussoljál, épp te beszélsz a tanulásról, te hülye kopasz, még érettségid sincs. Verőlegény! Hallom, vezető drukker vagy… végre te is vezetsz valamit!”

„Mellesleg Pista, te kit akarsz pofozni? És miért?”

„Hallod, átmegyek, oszt lefejellek!”

„Én meg feljelentelek az egyenlő bánásmódnál.”

„Fiúk, fiúk, megint elkanyarodtunk… várjunk csak. Mit kerestél te a garázsban, Josef K.? Nincs is kocsid. Hogy jutottál be? Nem te karcoltad meg múltkor a fényezésem? Szerintem te voltál.”

„A múltkor láttam, hogy macskát kínzol.”

„Baszki… neeeee… én imádom a cicákat… olyan finom kis puhák, meg úgy oda tudnak bújni, meg a kis rózsaszín nyelvükkel ahogy lefetyelnek, megbolondulsz… Szívecske, sok. Éppen ezért halál az állatkínzókra! A beleteket kell kitépni, átdobni a poroló rúdján, s úgy hagyni, hogy elvérezzetek, fejjel lefelé, sátánfattyak!”

„Hagyjátok, fiúk, lányok, nyugi. Csak provokált. Úgyhogy menjünk és gyújtsuk fel a lakását.”

„Te könnyen beszélsz, bazmeg, mert a másik szárnyban lakol.”

„Laksz.”

„Kurva annyád. Ez így helyes, köcsög?”

„Anyád.”

„Hallod, te fasz… ne kötözköggyé’, ne kötözköggyé’, mer a rák kieszi a beledet!”

„Gyerekek, nem tudtok indulatot kezelni. Indítok jógát, pszichológia-tanfolyamot, de csinálok nektek pszichojógát (pszichoyogát?), ha van rá igény. Indulatkezelés, effélék. Ötezer per fő per óra.”

„Van eladó meggyem, két kiló.”

„Félrement az üzi, Bertuska.”

„Akkor is van meggyem eladó. De Josef K. nem jelentkezhet. Aki rombolja a házat és a lakóközösséget is forgácsolja széjjelfelé, annak nem érett meg a megy. Értitek.”

„Ha megy, megy, ha nem megy, akkor viszont nem megy. Szmájlitenger, huszonhat lájk.”

„Josef K. te nyilván vidéki vagy.”

„Nem, ő budapesti, én vagyok vidéki. Mi bajod a vidékiekkel?”

„Hát ők ilyen pronyók, banyek. Hogy eldobálják a papírt meg minden.”

„Te hülye vagy, mi vidéken mindent újrafelhasználunk. A papírt is.”

„Mesélj.”

„Inkább ne.”

„A városiak szemetelnek. És kész. Mi minden évben felgyújtunk párat, aki eldobja a szarát nálunk Szalókon.”

„Most kapcsolódom be, nem olvasom a korábbi kommenteket. Galacsinta? Pfuj. Hülye magyar szóvicc, szánalmas gesztiklón, aki szintén klón, a romhányié.”

„Hülye magyar szóvicc?! Te idegenszívű rohadék!”

„És még a valahonnan gyanúsan ismerős nevedre sem referáltál, köcsög!”

Itt törölte Josef K. a posztot, de addigra mindenkinek elegendő számú képernyőfotója volt mindenről, és a ház lassan szétesett – polgárháborús tereppé változott – csúnya véget ért. Van egy angol mondóka: „Egy szög miatt a patkó elveszett; / a patkó miatt a ló elveszett; / a ló miatt a lovas elveszett; / a lovas miatt a csata elveszett; / a csata miatt az ország elveszett – / máskor verd be jól a patkószeget!”

Máskor gondold meg jól, posztolsz-e bármit, Josef K.!

Nagy Koppány Zsolt