Az ezredforduló óta, immár két évtizede vállalok – szigorúan csak felkérésre – idegenvezetést Lengyelországban. Eleinte sűrűbben, mostanság évente, kétévente egyszer. Nem a bevásárlóturizmus bazári pörgéséről, hanem kulturális-vallási utazásokról, városnéző sétákról van szó, magyaros történelmi színezettel. Tarnów utcáin Bem apó, Krosnóban és környékén Balassi Bálint nyomában járunk; Częstochowában a híres pálos kegyhelyre, Jasna Górára és a Fekete Madonna kegyképre vagyunk kíváncsiak; Wadowice Szent II. János Pál pápa szülőhelye; Krakkó óvárosában pedig tömegével találunk reneszánsz érdekességeket, nem beszélve a magyar emlékhelyekről.

Nemes tevékenységem során számos tapasztalattal gazdagodtam. Az egyik legfontosabb, hogy minden turistacsoport pontosan leképezi a magyar társadalmat: egy negyvenfős brigádban ott a teljes ország. Vegyük sorra a karaktereket!

Minden csoportban található egy Politikai Agitátor (a továbbiakban PA), aki az autóbuszos összezártságot saját meggyőződésének harsány terítésére használja. Jellemzően a keményvonalas Jobbik híve, sok összeesküvés-elmélettel és szabadkőműves-ellenességgel megbolondítva. PA nem viccel, napi három műszakban gyűlöli a kis- és nagyantantot, plusz a cionistákat. Hát igen, szemlesütve bevallhatjuk, hogy a lengyel–magyar történelmi barátság gondolatköre jellemzően nem a szélsőbal vagy a radikális liberalizmus képviselőit hozza lázba…

A csoportban egészen biztosan található egy Fárasztó Mókamester (FM), aki folyamatosan lapos szóvicceket, agyoncsépelt tréfákat harsog, magát rettentően szellemesnek képzelve, színpadiasan hahotázva. Mindannyian találkoztunk már ezzel a torz figurával. Ha valaki bármilyen kontextusban azt mondja: „az a lényeg”, FM közbekiált: „hogy tapadjon a bélyeg, hö-hö!”. Ha bárkinek a szájából elhangzik: „majd meglátjuk”, FM felordít: „a vak ember is ezt mondta, há-há-há!” Egész nap ilyen hülyeségeket mantráz: „Bye, bye, Szása!”, „Szevasz tavasz!”, „Még egy vasárnap, itt hagyom a vaságyat!”. A legszomorúbb, hogy minden társaságban akad néhány ember, aki ezeken hálás közönségként kuncog, olajat öntve a tűzre.

A kirándulás elmaradhatatlan figurája a hatvan év körüli Saját Pálinkáját Osztogató (SPO), aki már a reggel fél hetes indulásnál végigvonul a buszon, és butykosából erőszakosan kínálgatja a félálomban zötyögő utastársakat. E tevékenységét az utazás valamennyi napján többször megismétli. Tíz SPO-ból kilenc műanyag kupicákat is tart magánál, abba töltögeti színültig a hatvanöt százalékos maró folyadékot, miközben érzelmi zsarolással mantrázza, hogy „Ez házi orvosság, én magam készítettem.” Sajnos nem ritka, hogy egyetlen autóbuszra három-négy SPO jut.

Minden csoportban akad néhány Főállású Aggodalmaskodó (FA), illetve Sürgetve Idegeskedő (SI). Ők a teljes utazást frászban töltik, és ennek állandóan hangot is adnak. Íme FA típusmondatai: „Mi lesz, ha útközben balesetet szenvedünk?; Mi lesz, ha ránk sötétedik?; Ha nem érünk oda időben?; Ha lekéssük a vacsorát?; Ha zárva lesz a múzeum?; Ha nem találunk vécét, pénzváltót?; Ha esni fog az eső? És sokba fog kerülni a belépőjegy?” Közeli rokona, SI pedig többnyire a karóráját mutogatva magyaráz: „Na, mi van, nem indulunk? Arról volt szó, hogy fél tízkor indul a busz, és már 9 óra 32 perc van!”

Előbbiek cimborája Panaszkodó Reklamáló (PR), akinek egyfolytában valamilyen sérelme van, és ennek hangot is ad. A szállodában, ahol csak egyetlen éjszakát töltünk, a második emeleten van a szobája, pedig ő az elsőn szeret aludni. Ráadásul a szoba messze van a lifttől, és távozáskor a nehéz bőröndjét alig tudja elcipelni odáig. Továbbá a reggelinél sótlan volt a rántotta. A lágytojás nem volt elég lágy, a keménytojás viszont túl kemény volt. Satöbbi, vég nélkül. A teljes utazás során PR megbízható szövetségese Lázító Méltatlankodó (LM), aki minden mondatát azzal zárja: „Ugye, milyen szörnyű?” „Ugye, te is rosszul érzed magad?” És állandóan azzal fenyegetőzik, hogy visszakéri a befizetett részvételi díját.

Az efféle hangadó figurák mellett pedig ott ül a buszon a Csendes Normális Százalék, melynek tagjai ezt az egész cirkuszt nem kevés humorral és bölcsességgel szemlélik, eltűrik, elszenvedik.

Zsille Gábor