Észrevétlen szent helyek
A kápolnák észrevétlenek, ha az arra járó vándor nem figyel rájuk. Mint a Római úton Badacsonytomaj-Badacsony között a hegy derekán. A nem sietők mennek erre, akik a tájban szeretnének gyönyörködni. Az út menti házak közül bukkan elő a bazaltkőből állított épület, akár nyaralóháznak, présháznak is vélhetnénk, ha nem lenne a tetején és kis tornyán kereszt. A Szent Donát kápolna belülről sem díszes, egyszerű fakereszt függ az oltár felett.
Hegyek között bújik meg a szigligeti Szentháromság, vagy a zebegényi Kálvária kápolna is, a Karancs hegyen remetelak tartozik hozzá és legenda: IV. Béla pihent meg itt menekülőben a tatárok elől, ennek emlékére állíttatta lánya, Szent Margit.
Nagycenken távol a kastélytól, a falu szélén találjuk a temetőkápolnát. A hozzáépített klasszicista résszel a Széchenyiek mauzóleuma, idegenvezetővel lehet megtekinteni. Ahogy belépünk, a hely szelleme magával ragad, áhítatot kelt a családi szentély, ahol a magyarságért oly sokat áldozó Széchenyiek imádkoztak és végül nyughelyet leltek.
Az emlékező temetőkápolnák sorába tartozik a budapesti Hermina úti: József nádor építtette Hermina lánya emlékére. A Városliget szélén áll egy iskola és egy lakóház között, csak a kapun benézve vesszük észre a fák között a neogótikus, nyúlánk ajtót és magasodó falakat.
Beljebb a Ligetben, a Vajdahunyad várról elnevezett millenniumi épületegyüttes udvarán rejtőzik a Jáki-kápolna. Bejárata az ősi Jáki templom mása, tornya a kassai Szent Mihály kápolna mintáját követi. Könyvtárat terveztek ide, később döntöttek úgy, hogy templomként használják és 1915-ben felszentelték. Oltárképe a Szent Család, ugyanígy a kis Zala megyei falu, Nemessándorháza kápolnájáé. Utóbbit a régi harangtoronyból bővítették nemrég oldalhajókkal és szentéllyel, sekrestyével istentiszteletre alkalmassá, és a Szent Családról nevezték el.
Hazatér karácsonykor, aki teheti, család veszi körül, a családra emlékezik, születésre, új reményre gondol, ünnepel. Észrevétlenül bennünk él és őrizzük, mint a szívünknek kedves szent helyeket, ahogyan Gárdonyi Géza versében:
Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét uton járó,
sötét uton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendülő hangra:
a szivedben hangzó angyali harangra!