Nem csupán az ősi törzsek élnek a szavak teremtő erejével, hanem a keresztények is, hiszen az „Ige testté lett”. Teljesen mindegy, milyen dolgokat hallunk, nem számít a beszélő személye sem – lehet piaci kofák kiabálása, kocsmai csetepaté hangja, tudományos előadás, istentisztelet, tévéreklám, bennünk megérve minden hallott szó reagálásra sarkall.

A leírt szavak épp annyira hatással vannak ránk, mint a kimondottak, sőt talán még inkább. Biztosan találkoztunk már olyasmivel, hogy jobban megjegyzünk dolgokat, ha leírjuk. Többen ezzel a módszerrel tanulnak, tanítanak. Jobban rögzül a leírt szó. Írás közben gondolunk a szavakra, a betűkre, néha ki is mondjuk azokat, mintha magunknak diktálnánk. Idegen nyelvek tanulásakor, számolás közben gyakori praktika ez. Ha könyvet olvasunk, legyen az líra vagy epika, a leírt gondolatok hatása alá kerülünk. Néha egy regénybe annyira beleéljük magunkat, hogy valósággal megelevenednek az alkotott hősök, gyakran azonosulunk a főszereplővel. Hangokat hallunk, képeket látunk, ismeretlen vidéket, letűnt korokat. A megfilmesített regényt, ha előzőleg olvastuk, nem fogadjuk szívesen, annyira idegen attól, ahogy megismertük. Gyermekkorban talán gyakoribb élmény az olvasás mesés varázsának izgalma, de aki felnőttként is olvasó marad, folyamatosan érezheti ezt a különleges mágiát. A versek olvasása másféle élmény, hiszen a vers leggyakrabban az érzéseket célozza meg, kevésbé áll két lábbal a földön, mint a próza. Így vagy úgy, mindkét műfaj befogadása elindít egy gondolatmenetet, ahogyan a szavakat olvassuk, látjuk a betűk szavakká, mondatokká való formálódását, saját gondolatainkba fogadjuk őket. Emiatt érezhető egy gyakorló olvasó kifejezésmódjában a választékosság, míg azok, akik ritkábban, vagy nem olvasnak, sekélyesebben fogalmaznak. Sajnos a levelezés mára már igen csak átalakult, az e-mail, SMS, vagy Messenger szövegek már messze nem hasonlítanak a régi levelezésekre. Sokkal rövidebbek, felszínesebbek. Egyre kevesebben mondják: Írásban jobban ki tudom fejezni magam.Hiszen amikor hosszabb levelet írunk, azt újraolvassuk, javítjuk, elgondolkodunk bizonyos szavak cseréjén, mondatok finomításán, megfelelő használatán, a rövid szöveges üzenetek gyorsasága erre alig ad lehetőséget.

Ezzel ellentétben egy szépirodalmi alkotással sok a munka mielőtt az olvasó elé kerül. A szerző a mű megírása után többször átfésüli a szöveget, emiatt sokan kívülről tudják verseiket, prózáikban a vesszők helyét is. A gondolatok szavakként élnek tovább, indulnak új terepre, a befogadók felé. Az olvasó kedvenc szerzőinek szavai saját gondolataivá, később kimondott szavaivá válnak. Működésbe lép a leírt szavak csodálatos munkája, közvetítése, a gondolkodásmód formálása. Nem írhatunk, és nem olvashatunk, ahogyan nem is beszélhetünk anélkül, hogy az valamit ne idézzen elő.

Lőrincz P. Gabriella