Filippo Scolari firenzei fiatalember jól tudott számolni, sőt kiválóan. A feljegyzések szerint a 14. század végén került Budára Luca Pecchia firenzei kereskedő segédjeként. Ahol is Zsigmond király kincstartója – Kanizsai Miklós –egy alkalommal Pecchiánál bevásárolva felfigyelt arra, hogy Pipo milyen ügyesen intézi gazdája számadásait, és milyen gyors észjárású. Azon nyomban megkérte az olasz kalmárt, hogy adja át neki az ifjút, azt ígérve, hogy saját fiaként fogja nevelni. Filippo jól intézhette a Kanizsaiak ügyeit, mert amikor 1397 márciusában a Lackfiaktól elkobzott Simontornyát és huszonkét helységből álló uradalmát adományul kapták Zsigmond királytól, annak igazgatását Kanizsai rábízta. 1399 végén már a magyar király körmöcbányai urburaispánja volt (az ubura a kitermelt ércek után fizetendő illeték, azaz bányajövedelem). Minden bizonnyal itt is jól végezte a dolgát, mert 1401-ben már a királyi sókamarák ispánja lett, s ezen hivatalát haláláig viselte. 1404 végétől temesi ispán, ezzel a délkeleti országrészben Csanád, Arad, Krassó és Keve megyék ispánságát is elnyerte, 1407-től Csongrád és 1409-től Zaránd megyék ispánja is lett – a számolás mellett a hadakozáshoz is értett, számos győztes hadjáratot vezetett, elsősorban a törökök ellen.

Közben, mint minden rendes hős életébe, az övébe is beköszöntött a szerelem. Filippo – magyarosan Pipó – 1399-ben eljegyezte Ozorai András lányát, Borbálát. A frigyben nyilván némi szerepet játszott az érdek is, ugyanis Ozora Simontornyával szomszédos birtok volt. A királytól különleges engedményt kértek és kaptak, mégpedig azt, hogy a menyasszonyt, mint apja egyedüli gyermekét Ozorai András fiúsítsa, azaz birtokainak örökösévé tegye. Nevét férje is felvette, így lett belőle Ozorai Pipó.

A talján–magyar nagyúr Ozorán rögvest építkezésbe kezdett. Várfallal körülvett kastélya mintájául a diósgyőri és a zólyomi királyi vadászkastélyok szolgálhattak, díszítése pedig leginkább az itáliai városi palotákra emlékeztetett. 1423-ra a vár már készen állt, Pipó ekkor már ott látta vendégül Zsigmond királyt.

Pipó dicsőséges élete azonban 1426-ban véget ért. A várkastély birtokosa özvegye lett, élete végéig. 1438-ban kelt végrendeletével a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta. A Hédervári család kihalása után, 1537-ben Török Bálint kezére került a vár, aki újjáépíttette. 1545-ben a budai pasa csapatai foglalták el, és rövid megszakítással 140 éven keresztül az övéké is maradt. 1686-ban ostrom útján szabadították fel a várat, közben az egyik oldalát az ágyúgolyók félig lerombolták.

A 17. század elejétől az Esterházyak birtoka lett Ozora. 1727 és 1733 között helyreállították a romos épületet, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. Az 1800-as évek elején aztán a kastélyt magtárrá alakították. Ily dicstelen funkcióban érte meg az 1970-es éveket, amikor megkezdődtek a régészeti kutatások a szebb napokat látott várkastélyban. Helyreállítása megtörtént, 2007 nyarán múzeumként nyitotta meg kapuit a várkastély a nagyközönség előtt.

A kastélyban a látogató számára gyorsan telik az idő. A tárlatvezetés indulására várva – vagy épp utána – megtekinthetünk egy hurokban vetített filmet a vár és urai történetéről, meglátogathatjuk a meglepően gazdag kiállítást, melyek kuriózuma az a terem, amelyben a környéken talált középkori kincseket mutatják be (tényleg léteztek elásott kincsek), megborzonghatunk a pincében álló, mintegy háromméteres, kitömött jegesmedve láttán. A csak vezetővel látogatható kiállítás termein áthaladva néhány évszázados időutazást élhetünk át. Van itt 15. századi rövidecske ágy – az rendben, hogy akkor alacsonyabbak voltak az emberek, de félig ülve aludtak, hiszen attól féltek, hogy a fekve alvó embert könnyen elragadhatja a halál. Van speciálisan, azaz belülről megerősítve kitömött ló, hátán súlyos lovagpáncéllal. Van sok vadásztrófea, például grizzlymedve kiterítve – az Esterházyak sokat vadásztak, ezek szerint Észak-Amerikában (sőt a Sarkkörön túl) is.

Nem sorolom tovább, nem akarom elrontani az élményt. Még annyit: kávézó van, étterem viszont legközelebb Simontornyán. De az más vár, más történet…

Király Farkas