A mögöttünk hagyott hetet egy börzsönyi vendégházban töltöttem, a közkedvelt kirándulóhelynek számító Királyréten. A Versek Szódával elnevezésű alkotótábor egyik tanáraként versszemináriumot tartottam a gondjaimra bízott tizennégy diáknak. A prózaírók kurzusát Bíró Gergely, a Magyar Napló folyóirat szerkesztője vezette, összesen tizenhét fiatal részvételével. Az egész esemény szakmai hátterét Szentmártoni János írószövetségi elnök, anyagi támogatását pedig a Nemzeti Kulturális Alap biztosította. Ám ez még nem minden: a résztvevők az írás mellett a színpadi jelenlét, az előadóművészet rejtelmeibe is betekintést nyerhettek két színművész, Háda Fruzsina és Tóth János Gergely jóvoltából.

Életkorilag a diákok tizenhat és huszonkét év közöttiek. Döntő részük anyaországi, de néhányan Erdélyből, illetve Kárpátaljáról érkeztek. Azt hiszem, feltétlenül becsülendő, ha tehetséges fiatalok a nyári vakációból egy teljes hetet nem valamilyen könnyed nyári fesztiválnak szentelnek, nem a parttalan szórakozást, esetleg kicsapongást választják – hanem a verseket és a prózát, a könyveket és az irodalmi előadásokat, a színházcsinálás alkotói folyamatát. Csakugyan nagy öröm ez! Megkérgesedett, vén szívem egészen ellágyult, s a haszonelvű mindennapoktól fásult lelkem már-már lúdbőrzött.

A tananyagot persze igyekeztem úgy összeállítani, hogy a rendelkezésre álló hat nap során a lehető legtöbb formát, hangot, játékosságot villanthassam fel tanítványaimnak; a lehető legbőségesebben merítsenek a verstanból, a költészet mesterségbeli fortélyaiból. Rímképletek, szótagszámok, jambusok, szonettek, haikuk, tankák, ódák és villanellák, sőt limerickek társaságában teltek a víg órák, sok rögtönzéssel és felolvasással. Az is megesett, hogy egy Jókai Mór-novella bekezdéseit felező nyolcasokba írtuk át – vagyis nyolc szótagos verssorokba, ügyelve arra, hogy a sor negyedik és ötödik szótagja ne legyen ugyanabban a szóban. Másképpen fogalmazva: négy plusz négy szótagos sorokba. Igazán kiváló móka!

Szerencsés fickó vagyok, mert nagyon okos, szellemes, érdeklődő, vidám tanítványokat kaptam. Remek volt tapasztalnom, milyen lelkesen fogadták be az elhangzott ismereteket, majd ültették át azokat a gyakorlatba. Egyik délelőtt (a felező nyolcasok apropóján) A walesi bárdok című ballada és a Gyertyafénykeringő is szóba került – néhány órával később megható volt hallanom: diákjaim csak úgy, a maguk örömére, Arany klasszikusát énekelték az ismert keringő dallamára. Hát lehetséges, hogy mégis van remény, és az emberiség mégsem érett meg a pusztulásra?

Péntek délelőtti műhelytalálkozónkon fogtam egy, a reggeliről megmaradt csinos bundás kenyeret, és tányérostul, késestül-villástul kiraktam a költőpalánták elé: nosza, rögtönözzenek lázas szerelmi vallomást ehhez az ételhez. S bár a címen (Óda a bundás kenyérhez) kívül semmilyen kötöttséget nem szabtam, nem kis tanári gyönyörűségemre a többség a tábor során tanulmányozott kötött formákban teljesítette a feladatot: strofikus-rímes megoldások mellett egy füzér haiku is született. Például Bassal Berta Rozina felező nyolcasokban és páros rímekben, három strófában vallott: „Ó, te drága bundás kenyér, / hű szerelmed mindent megér, / ízed, mint a világbéke: / nincsen hossza, nincsen vége. // Nélküled az élet sivár, / nincsen otthon senki, ki vár. / Teljesedjen be szerelmünk! / Add magad hát, egybekeljünk! // Ha nem adod nekem magad, / megfejelem én a falat, / s te leszel a sírom nékem, / édes, kedves (f)eleségem!”

E feladatnál a pálmát egy Erdélyből érkezett poéta vitte el, aki ezúttal csak Ponty Aladár néven óhajt a nyilvánosság elé lépni: „Olajban fürdetett sikamlós test! / Engedd, hogy bőröd a fogamhoz érjen! / Forrón olvadj szét a számban, tűrd, ahogy péppé / zúznak a primér ösztönök! / Tápanyaggá válsz a gyomortalajban, / ahol kicsíráznak az erő magvai. / Légy társam, a kísértés / bennem füstölög, mint komfortzónám / kialvó cigarettája! / Megkívánlak, mégsem érek hozzád. / Szent vagy, életadó anyag, / csak nézlek, mint a kutya, / amíg a »Szabad!« parancsot ki nem adják, / hogy utólag megkaparinthassalak.”

Zsille Gábor

A tábor a Kultúrvonal Produkciós Iroda szervezésében került megrendezésre.