Ó, azok az édes, hidegháborús évek! Amikor a híradóban legtöbbet az űrversenyről és a fegyverkezési hajszáról hallhatunk a televízióban. Meg persze a Nyugat dekadenciájáról és a szocializmus építésének fontosságáról… Hol vannak már…

Nos, egy kicsit itt vannak, a hétköznapjainkban, a korábbi konfliktusok reminiszcenciájaként. A fentebb említett versengés – és a közismert kulturális háború – mellett a hátterében a tudományos versengés is létezett, mi több, hatalmas méreteket öltött. Így a vegytan terén is – kevésbé irodalmi téma, de fontos kitétel e dolgozat okán. Szóval: léteznek bizonyos transzuránoknak nevezett elemek (talán ismerős kifejezés). Annyit kell tudni róluk: ezen elemek közül egyik sem stabil, a természetben nem találhatók meg, bár néhányuk esetenként nyomokban kimutatható – és mesterséges előállításuk után azonnal radioaktív bomlásbakezdenek.

Transzurán elemeket számos országban igyekeztek előállítani a XX. században – kik mások is járhattak volna élen ebben (is), mint az USA meg a Szovjetunió. Kísérteni hozzám a periódusos rendszer 104. eleme jött el. Az, amelyet eleinte dubniumnak kívántak elnevezni a szovjet tudósok, de ezt a nevet végül a szomszédos 105. elem nyerte el. Hogy végül mi lett a neve? Hmm…

Ugorjunk egyet folyó év Budapestjére, annak is egyik gimnáziumába. Helyettesítő kémiatanár, nagyon tiszteletre és megbecsülésre méltó módon, a tanulóknak egy rejtvényt ad szorgalmi feladatként – így nem avatkozik be kollégája munkatervébe, egy kis játék meg amúgy sem árt. Szónégyzet, amelyben meg kell találni negyven kémiai elem nevét, a fennmaradó betűkből pedig egy mondatot kell alkotni. Tökéletes megoldás, legalábbis azon diákok számára, akiket érdekel a kémia (százból talán kettőt?), és van némi ambíciójuk is – akik megtanulják a leghosszabb költeményeket, prezentációkat készítenek a töri leckékhez satöbbi.

Mindent tudni akaró gyermekem (Mi az az ösztövér? És mi a kútágas? A hórihorgas az, amire gondolok? Na és a gém, az itt ugye nem madár?) elém teszi a szónégyzetet. Harmincnégyet megtalált a negyvenből, bugyog bennem a büszkeség, érdekli a vegytan, nagyon helyes, magam is hallgattam négy szemesztert kémia–fizika tanárin, a vegytan s a költészet valójában nagyon közel áll egymáshoz: logika, ritmus, prozódia, entrópia, az elemeket úgy vegyítjük a tégelyben, mint a szavakat a papíron, s ugyanabból kiindulva más és más eredményt kaphatunk… De hol van a hátralévő hat elemnév? A betűnégyzet első sorában ezt olvasom: KURCSATOVIUM. Nem ismerte fel. Terelgetem őt a periódusos rendszer megtekintése felé – de nagy meglepetésünkre ilyen nevű elem nem szerepel benne. Mit tehetnénk mást, legjobb barátunkhoz, az internethez folyamodunk kérdésünkkel: sto étá kurcsatovium?

A válasz egyszerű: a két versengő ország tudósközösségei által javasolt neveket 2000-ben – azaz immár 18 éve – véglegesítette az IUPAC (Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Szövetség). Így a 104. rendszámú kémiai elem a nyelvtörő radzerfordium nevet nyerte el – Ernest Rutherford tudós emléke előtt tisztelegve. Letaszítva a dobogóról Igor Vasziljevics Kurcsatov szovjet tudóst, a szovjet atombomba atyját, akiről késői honfitársai elnevezték volt a száznegyedik elemet a ’60-as években. A volt szovjet befolyási övezetben azonban majd’ negyven évig kurcsatovium név szerepelt a tananyagban, a keresztrejtvényekben, és így emlegették a Star Trek kultsorozatban is.

A Capitolium versus Kremlium ellentmondásnak, úgy tűnik, akkor sincs vége, amikor vége van – ellentmondásosan. A középmúlt emlékei kigyomlálhatatlanok, a legváratlanabb helyeken és módokon bukkanhatnak elő, értetlenséget és zavart okozva – hol máshol, mint – az Erőben.

Meg az oktatásban. De ennél több baj ne legyen.

Király Farkas