Csanda Mária interjúja Vashegyi Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével

Csanda Mária: 2010-ben a Purcell-kórus megalakulásának 20. évfordulóján készült interjúban a választott cím: „Legfőbb leküzdendő ellenségünk a műveletlenség” úgy érzem, már előrevetítette, szűkebb zenei szakterületén túlmenően Vashegyi György kultúránk egészében gondolkodik. Milyen lehetőségeket lát a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként a műveltség kiterjesztéséhez?

Vashegyi György: Ha egy mondattal kellene válaszolnom, azt mondanám, elsődleges célom az, ami elnöki programom egyfajta „alapvetése” volt: a művészeti értékeknek és élményeknek minden magyar életében az eddiginél sokkal jelentősebb szerepet kell játszaniuk. Ettől nemzetünk erősebb, boldogabb, és minden tekintetben sikeresebb lehet: mindez ezért – ha úgy tetszik – egyfajta befektetés a jövőbe. A kívánatos cél irányába sok fontos, egymással nagyjából párhuzamos út vezet: talán első köztük a művészeti nevelés fejlesztése, e téren (is) segítenünk kell a mindenkori kormányzatot. Emellett a közművelődésben is irányt kell mutatnia az MMA-nak: megfontolandó, hogy – amennyire lehet – tevőleges szerepet is vállaljon. Meg kell szólítanunk – életkorban a művészeti iskolák és egyetemek legjobb hallgatóitól „felfelé” elindulva – a teljes magyar művészi elitet, majd őket célzottan és közvetlenül, minőségi alapon támogatnunk. Az oktatás fejlesztése mellett célszerű erősíteni a művészeti ismeretterjesztést is a közmédiában: ennek lényege, hogy a közönség valóban megismerje és megérthesse az egyes művészeti ágak belső törvényszerűségeit. Természetesen be kell mutatni a művészeti élet eredményeit, a legjobb alkotásokat és előadásokat. Mindezen kívül a magyar kulturális és művészeti élet határokon átnyúló egységét is hangsúlyoznunk kell, ezáltal is tovább erősítve az összetartozás érzését. Hogy csak egy példát említsek, tavaly augusztusban kezdeményezésemre megalakult a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara: ez az – évről évre részben más közreműködőkből álló – együttes terveink szerint minden évben újra megalakul Budapesten.

CsM: Az Akadémia kilenc tagozata felöleli az alkotó- és előadó-művészet területeit, művészetelméleti tagozata pedig teoretikus megközelítésüket. Melyek az általános feladatok, és milyen specialitások jelentkeznek az egyes területeken, mint például az irodalom?  

VGy: Véleményem szerint a mai magyar művészetnek jelenleg nincsen az MMA-nál erősebb szellemi műhelye: köztestületünk alkotó- és előadóművészetet, valamint művészetelméletet is átfogó összművészeti akadémia, ezért meggyőződésem, hogy másoknál többre látunk rá. Megvan tehát a „súlyunk” ahhoz, hogy erős szellemi hátországként működjünk a nemzet, és a mindenkori kormányzat számára. Az Akadémiának egyik legfontosabb célja, hogy egy élhető, vonzó, vállalható, magas minőségű művészi életpályamodellt kínáljon fel a magyar művésztársadalom egésze számára. Ennek vannak részben szociális jellegű aspektusai is: mint a művészjáradék, melynek rendszere idén január elseje óta működik, március óta több mint 1200 művész már kapja is annak havi összegét. Erre azért is nagy szükség volt, mert a magyar művésztársadalom jelentős részének megélhetése – főleg idős korban – évtizedek óta nem volt rendezve, ez lényegében a rendszerváltozás óta megoldatlan kérdés volt. Büszkék vagyunk arra, hogy itt fontos változást tudtunk elindítani. Tavaly novembertől kivált a Titkárságból az MMA Kiadó, amely így – kiadóvállalatként – még hatékonyabb lehet: művészeti könyveket, albumokat, katalógusokat, konferenciafüzeteket jelentet meg, hiánypótló kiadványai életműveket dolgoznak fel. Kapacitása az évente napvilágra hozott 40-50 kiadvánnyal már most is egy-egy nagyobb kiadóéval vetekszik. Az Irodalmi Tagozat Közelképek írókról című sorozatában például évek óta jelennek meg fontos kismonográfiák eddig nem feldolgozott írói, költői életművekről. Ami még szorosabban az irodalmat érinti: folyamatosan otthont adunk tudományos üléseknek, köztük irodalomtudományi tárgyú szimpóziumoknak, és irodalmi gálákat rendezünk. Kiemelt szakmai partnere lehettünk az idén első alkalommal megrendezett –és reményeink szerint minden évben megtartandó – Magyar Széppróza Napjának. Az Arany-emlékévhez, Arany János születésének 200. évfordulójához kapcsolódik a Hallgatni Aranyt! elnevezésű projektünk, mely a költő jelentős műveit teszi mindenki számára elérhetővé (egy honlapon hangzóanyag formájában, kiváló színművészek tolmácsolásában). A vállalkozás komoly irodalomtudományi háttérmunkán alapul, a szakértői csapat olyan neves irodalomtörténészekből áll, mint dr. Szörényi László, dr. Korompay H. János és dr. Kulin Ferenc. Arany Jánost megszerettető, de más olvasásnépszerűsítő – fiataloknak szóló – programokban is részt veszünk.

CsM: Korunk kihívása a kulturális örökségek őrzésére adatbázisok létrehozása. Európai példákat láthatunk: a francia Gallica, az olasz Liberliber, a német Project Gutenberg, a nemzeti kultúra digitális archívumai. Itthon is találunk kezdeményezéseket, mint az Arcanum Digitális Tudástár, vagy épp az Akadémia tagjairól, munkásságukról nemrég elkészült átfogó adatbázis. Várhatók-e további fejlesztések ezen a területen akár az Akadémia támogatásával?

VGy: Az akadémikusok életművével nemcsak azért kell foglalkoznunk, mert ez törvényi kötelezettségünk, hanem mert ezen életművek a magyar művészeti és kulturális élet kiemelten fontos részei, értékei. Szeretném, ha tíz-húsz éven belül olyan egységes kulturális-digitális archívumunk is létrejönne, mint az említett francia Gallica vagy például az olasz Internet Culturale – ennek elősegítésével is sokat tennénk a magyar művészetért.

CsM: Az elmúlt félév munkája során mi az, ami már tervezettként elindult, vagy a közeljövőben várható az Elnök úr által hangsúlyozott érték és minőség jegyében? Felmerültek-e új elképzelések?

VGy: A már említett művészjáradék előkészítése az Akadémia kezdeményezésére indult el még elődöm, Fekete György elnök úr idején: ahogyan már mondtam, ez hatalmas előrelépést jelent. Ugyanígy fontos vívmányunk az ugyancsak többéves előkészítés után elinduló új ösztöndíjrendszer, mely kezdeményezést tavaly a kormányzat is támogatta. Az ösztöndíj a 18 és 50 év közötti művészeket célozza, ilyenre nemigen akad példa a magyar művészet hosszú történetében. 3 éves ösztöndíjról van szó, mely elnyerése esetén havi bruttó 200.000 Ft díjazással jár. 2018. szeptember 1-től száz ösztöndíjassal indulunk, egy évvel később csatlakozik hozzájuk újabb száz, majd két évvel később ismét száz, így 2021 szeptemberétől összesen 300 ösztöndíjas lesz jelen a folyamatosan megújuló és feltöltődő rendszerben. Mindez 2022-re évi majdnem 900 millió forintot jelent majd: ez új költségvetési forrás, nem kell elvonni sehonnan. Vagyis (nagy örömünkre) sikerült új, jelentős anyagi erőforrásokat behozni a magyar művészeti életbe. Ehhez igazítva kissé átalakítjuk tagozati ösztöndíjaink formáját is: azt szeretnénk, hogy az 50 év feletti művészek – mivel ők nem vehetnek részt az imént említett, elsősorban pályakezdő és középkorú művészek támogatására tervezett programban – súlyozottan részesüljenek ebben a másik, a tagozatok döntése nyomán megítélt ösztöndíjban. Igen nagy, de egyben szép feladat a következő időszakra a Magyar Építészeti Múzeum létrehozása. Jövőre az eddig abszolút sikernek bizonyuló nemzeti szalonok is új ciklust kezdenek; a kortárs építőművészet immár másodszor mutatkozik be majd ilyen formában intézményünkben, a Műcsarnokban. Az idei év fontos kihívása pedig, hogy az MMA, a Titkársággal együtt beköltözhessen az új, Bajza utca és Andrássy út sarkán álló irodaházába, amelyet nem titkoltan úgy szeretnénk „belakni”, hogy klubszerű találkozóhelye legyen a művészeknek, művészetelméleti szakembereknek.

CsM: Milyen irodalmat olvas szívesen, vannak-e kedves szerzői, klasszikusai?

VGy: Sajnos az elmúlt években olvasásra sokkal kevesebb időm volt annál, mint amennyit erre szeretnék szánni: idegen nyelvek (főleg francia és német) kapcsán elsősorban az általam előadott zenék szövegeivel, azok irodalmi vonatkozásaival foglalkoztam. A zenétől „független” irodalom terén (a klasszikusok mellett) nagyon különböző műfajú és világlátású szerzőket (Wodehouse, Merle, Friedell, Buchanan) egyaránt kedvelek.