Üldögélek otthon, bekapcsolom a világot, és mindenfelől megérkeznek hozzám a hírek. Például egy közszolgálati rádióműsorból megtudom, hogy az egyik legismertebb olasz cég húsvéti meglepetésként piacra dobta vadonatúj fejlesztésű gyóntatószékét. Ajánlatuk: a legmodernebb dizájn szerinti vonalvezetés, az ajtón egy tökéletesen hangszigetelt ablak, a gyóntató és a gyónó kényelmét pedig süppedős, valódi bőrrel bevont ülőke és térdeplő szolgálja. A gyóntatórácsra sterilizáló hártya került, amely kiszűri a bűnök súgásakor érkező bacilusokat – nyolc-tíz kliens után célszerű cserélni. A szuper fülke ára most akciós: mindössze hatezer dollár darabja. A bolondnak is megéri!

Egy másik hír arról tudósít, hogy a genetika fejlődésének köszönhetően fontos állomáshoz érkeztünk, és ez nem vicc: génmanipuláció útján Hollandiában olyan tehenet „állítottak elő”, amely tehéntej helyett anyatejet ad. A hírügynökségi anyagból kiderül, hogy ez valójában már a harmadik ilyen tehén, ám az első kettő csak kísérleti példány volt. Eme fejlesztés csupán első hallásra bizarr, valójában rendkívül gazdaságos, hiszen egyetlen tehén tőgyéről egyszerre négy csecsemő szophat. Az állattenyésztésben hamarosan megjelenik az „anyatejhozam” kifejezés, az áruházakban pedig külön hűtőpult lesz az „anyatejtermékek” számára. Egyes túlemancipált nők örülhetnek: megszabadulnak a szoptatás nyűgjétől, és zavartalanabbul építhetik a karrierjüket… Az ügy jelenleg itt tart. Gyanítom, a szorgos holland tudósok már dolgoznak a következő fokozat megvalósításán: ha a tehén farkát a konnektorba dugjuk, forralt anyatejet fejhetünk.

A világhálón arról olvasok, hogy az Egyesült Államok egyik katolikus egyetemének klinikáján azért bocsátottak el állásából egy magyar orvost, mert heteroszexuális. Tudniillik körülötte kivétel nélkül homoszexuális férfiak dolgoztak, akik egyáltalán nem nézték jó szemmel a „más” hajlamú kollégát. Az így megüresedett állást azonnal be is töltötték egy alacsonyabb képzettségű, de homoszexuális orvossal. Egy másik honlapon arról értesülök, hogy egy amerikai egyetemen felfüggesztettek és fegyelmi eljárás alá vontak egy végzős diákot, mert csoporttársai előtt azt állította: Európa egyes országaiban a biológusok úgy tartják, hogy csak két nem létezik, a férfi és a nő. Az egyetem vezetősége szerint a diák kijelentése súlyosan sérti transznemű társai személyiségi jogát… Mindehhez csodálatosan illeszkedik a fejlemény: egy angliai középiskola igazgatója írásban betiltotta Dárdarázó Vilmos, vagyis Shakespeare mester Rómeó és Júlia című darabjának diákköri előadását. A lenyűgözően intelligens indoklás szerint ezt a művet azért nem szabad előadni, mert „egyoldalúan előtérbe állítja a heteroszexuális szerelmet, és az iskola homoszexuális beállítottságú diákjai ezt negatív diszkriminációként élik meg.”

Szerintem ez a kérdéskör ezzel még nem oldódott meg, az emberi jogok rögös útján nem állhatunk meg az első lépéseknél. A huszonegyedik század érzékeny lelkű fiaként kedves kötelességemnek érzem felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar irodalomban valósággal hemzsegnek a betiltandó, illetve átírásra szoruló heteroszexuális alkotások. Például javaslom, hogy Mikszáth Kálmán regényének címe a következőképpen módosuljon: A Noszty fiú esete Tóth Marcival. Hagyjuk a csudába Petőfi marhaságát, és János vitéz ne Iluskát keresse a világ minden pontján, hanem Gyuszikát! Kimondottan megnyugtató lenne, ha gyermekkorunk oly kedves meséjéből végre megtudhatnánk, mit művel Jancsi és Béluska a mézeskalácsházban… Természetesen nyitottan várom pályatársaim javaslatait is – tegyünk együtt rendet az elavult, rémesen kirekesztő magyar irodalomban!

Zsille Gábor