A ránk következő húsvét más, mint az eddigiek, mint ahogyan más most minden, mint eddig. A világ még soha nem volt egyszerre karanténban, soha nem volt még ennyire nyüzsgő, átjárható, mint a vírus előtt. Soha nem volt még ennyire életünk része a közösségi média. Hírekkel fekszünk és kelünk, figyeljük, hogy mi történik, nemcsak körülöttünk, hanem az egész világon. Már elmúlt a hiszti, az első mit kezdjek magammal, a gyerekkel, a családdal gondolatok is alább hagytak. Ünnepekre készülünk, közeleg a feltámadásra való emlékezés, a keresztyén világ legnagyobb ünnepe. Lecsendesedve és családi körben telik most az ünnep, nem a hangoskodásról fog szólni. És közeleg még valami, ami csak minket, magyarokat érint, a magyar költészet napja. Persze gondolhatunk erre a napra úgy, hogy ez nem sokakat érint, de valójában mégis több ezer embert, hiszen a diákokat, a tanárokat, a kulturális intézményeket, és hosszasan sorolhatnám, hogy ki mindenkit még. Eddig minden költészetnap nyüzsgés volt, rendezvény, felolvasás, interjú. Most itthon leszek, azt hiszem az első alkalom, hogy nem utazom sehová április 11-én sok év óta. Egybeesik nagyszombattal. Még egy alkalom, ami miatt örülhetek most ennek a szobafogságnak. Borzalmas belegondolni, hogy milyen sokakat érint most ez a járvány, és nemcsak maga a betegség, hanem annak a gazdaságra, az emberi lélekre gyakorolt hatása, és bennem mégis csak valamiféle békesség van. Nyugalom és hit. Olyan apró dolgoknak örülök, amiket eddig alig vettem észre, vagy csak elrohantam mellettük, mert nem volt időm csodálni. Sok éve nem telt így el ilyen hosszú idő az életemben, hogy nem utaztam, nem is emlékszem, de legalább 14 éve nem voltam ennyi időt egyhelyben. És az ünnepekhez visszatérve, nekem az április mindig különleges, idén tíz éve, hogy hozzámentem feleségül életem párjához. Április 10-én lesz a rózsalakodalmunk. A tíz év alatt ez lesz az első alkalom, hogy épp nem dolgozom. Bár elmarad a tervezett nászút, de együtt leszünk, itthon leszünk és talán ez most a legfontosabb. Egészségesek vagyunk, hogy felértékelődött most a család, az együttlét, az élet. Fontosabbak ezek a dolgok, mint eddig bármikor.

Ilyen hármas ünnepre hangolódva telik most a karantén nálunk. A kerti munkálatok, az udvaron való főzések és sütések, játék és sok nevetés takarja el a körülöttünk lévő nehéz dolgokat. Bár aggaszt sok dolog, mégis a boldogságra való vágy, a bizakodás, az ünnepekre való készülődés felülkerekedik, erősebb. Új látásmódot tanulhatunk most, új örömöket ismerhetünk meg, máshogyan dolgozunk és élünk. Van valamiféle kijózanító ebben a helyzetben, valami, talán épp a sérülékenység, ami most összeköt minden embert.

Lőrincz P. Gabriella