Hegedűs Imre János írása Gáspár Ferenc Trianon fiai című ifjúsági regényéről

Különös figyelmet és szellemi erőfeszítést követel tőlünk Gáspár Ferenc új regényének olvasása. Már az első 5-10 oldalon száz év történelmét rántja egybe, és legalább négy nemzedék sorsát görgeti.

Mivel Gáspár elsősorban az ifjúsághoz szól, ezért rokonszenves alakot teremt, egy komoly, villanó agyú kamaszlányt. Márta a neve, de nem szereti, ha Mártikának szólítják! Ő az origó pont, innen indulnak ki a szálak, s ágaznak szét térben és időben. A regény szerkezete látszólag a családregényekével rokon: unoka, apa, nagyapa, dédapa. Négy nemzedék.

Adva van tehát egy sok irányba érdeklődő, kíváncsi kamaszlány, a nagyapa kedvence, s a kettejük beszélgetéséből áll össze a történéshalmaz. De hogyan?

Úgy, hogy a nagyapa Márta kezébe adja a dédnagyapa Naplóját, s arra kéri, olvassa el, majd minden részt megtárgyalnak. S ezzel megbomlik a linearitás. Működésbe lép Gáspár Ferenc eddigi, történelmi regényeiből (Janus, Galeotto) ismert módszere, az idővágás, az idősíkok, korok cserélgetése, megbontása. Sőt, a szaltó! Emiatt igényel erős figyelemkoncentrációt ez a nagyszerű könyv.

Amelyik pillanatban olvasni kezdi az unoka a dédnagyapa Naplóját, már ott is vagyunk az első világégés előtt. „Lackó, dobunk egy hátast?” – A dédnagyapa ez a Lackó, őt Hámori Bandi, vagyis Öcsi kérdezi, és azt jelenti, bújjanak ki a Sugónak nevezett holtág vizéből, rohanjanak le a Dunára, és csapódjanak be háttal a hatalmas folyamba.

(Kilépve az elemzésből, jó tanács az olvasónak, hogy hasonló módon dobja bele magát ebbe a könyvbe!) Mert szövődményes, roppant fordulatos, izgalmas, kanyarokkal kicifrázott munka.

Hogy is állunk az idővel?

Márta, a kamaszlány talán 13-14 éves. Ez a jelenkor. A kütyük, a mesterséges intelligencia, a diszkók kora. Ráadásul dühöng a vírusjárvány. A Naplóban a dédnagyapa még annyi sincs: „Még csak tizenkét éves vagyok…” 1914-et írnak a kalendáriumok. Kitör az első világháború, apát behívják frontszolgálatra.

Így, ennyire kikalapálva az eseménysort, be tudunk kapcsolódni abba a súlyos traktába, ami Márta és a nagyapa között folyik. Ami maga a történelem. Magyarország történelme Mátyás korától (Ez Gáspár Ferenc kedvenc korszaka!) Trianonig, s tovább, a jelenkorig.

Az igazságos király korában még jó és dicsőség volt magyarnak lenni. De jött a 150 évig tartó török rabiga, a mérhetetlen emberirtás, a kipusztult magyarság helyébe más, ellenséges érzelmű néptömegek áradtak be. Ez vezetett Trianonhoz.

Gáspár könyve Trianon-könyv. Ez a különleges értéke. Illetve az a különös érték benne, hogy a fiatalsághoz szól. Akik már elfelejtettek magyarul élni. Akik öntudatlanul belesimultak a megmásíthatatlanba. Még illúziókban sem él bennük az örökre eltemetett, hajdanvolt Magyarország. Ez ellen született meg ez a könyv. Kiváló Történelmi lecke fiúknak. (Ady) Tegyük hozzá gyorsan: és lányoknak. Lecke, s ha bántó a szó, akkor izgalmas olvasókönyv a Trianon fiai. Úgy lecke, úgy olvasókönyv, hogy még véletlenül sem esik bele a didaktika farkasvermébe.

Hogy gondoskodik erről Gáspár? Úgy, hogy izgalmasan mesél. A romantikát is súroló történetek sorjáznak. A színtér sem unalmas: Baja, ez a Duna-parti, a szerb határ közelében fekvő város, nádasok, árterületek, halászkunyhók. Még egy sci-fibe illő, démoni alaki is fölbukkan, a sánta Balogh. Igaz, azt pletykálják róla, harcolt Solferinónál Türrel.

Ez, így odavetve kemény hátbavágás, de az edzett olvasó kibírja. Megnézi a netten vagy lexikonban, ki fia borja volt ez a Türr, kiderül, Baja szülötte (sz. 1825), politikus, katonatiszt, forradalmár, Garibaldi hadsegéd-parancsnoka, Nápoly kormányzója, III. Napóleon unokahúgának a férje… s még mi minden.

Tessék kapkodni források után akkor is, ha Tóth Kálmán (sz. 1831) nevét olvassuk. Ő is Baja szülötte, cifra-kacifántos az élete és műve.

Így építi, formálja Gáspár Ferenc Baja város legendáját. Mindvégig írói szemhatárban van ez a vidék, Dél-Magyarország, ahová – többször – azzal a szándékkal törtek be a szerbek, hogy soha ki sem mennek onnan.

A harcászat, a hadi tudományok, a politikatörténet kiváló tudora a szerzőnk. A szarajevói gyilkosság, az első világháború, a győztesek machinációi, talmi alkudozása az utódállamokkal és a kannibál ösztönök felülkerekedése mind, mind izgalmas beszédtéma a kamaszlány és a nagyapa között. Érezzük, látjuk, mekkora szükség van még most is olyan tüzes hazafira, mint a nagyapa.

Elég ennyi egy zsenge kamaszlánynak? Nem. Nem elég. Semmi sem csodálatosabb a szerelemnél. Erről is gondoskodik Gáspár. A könyv pompás, szép aspektusa egy párhuzam. A dédnagyapa és Márta érzelmi fellángolásának összekapcsolása.

Bizony, bizony az egykori suhanc szerelmes lesz Máriába. Mármint a dédi! És Mártával sem történhet más egyéb, belezúg egy „hihetetlenül helyes fiúba”. Végre egy terület, végre egy mező, ahol nem változott semmi!

Vajon lehet, vajon szabad a hermeneutika korában kibányászni, felszínre hozni írói célt, szándékot, alapgondolatot? Mit kell tenni, mit tehetünk, hogy Trianon átkos árnyéka gyérüljön, halványuljon? Tudni kell! Sokat kell tudni! Helyesen és jól kell ismerni a történelmet! Csak a tudás emel föl minket a jobb sorsú, boldog nemzetek színvonalára.

Ha valaha, Mátyás korában szép volt, hasznos volt, jó volt magyarnak lenni, akkor tenni kell arról, hogy ismét tiszteljenek, becsüljenek azok, akik Trianon után lenéznek és gyűlölnek minket.

(Coldwell Art, 2020)