Két ünnep között

A karácsony fényei, meghittsége, családias hangulata úgy tűnik, újra divatba jön. Habár sokan töltik az ünnepet valamilyen kényelmes vendéglátóipari helyen, az ottlét alatt is megpróbálnak egymásra hangolódni, és megidézni a régi karácsonyokat, ha mással nem, legalább egy karácsonyi énekkel, hagyományos ételekkel, az ajándékozás örömével. A közösségi oldalakon azt olvasom, hogy egyre többen a családi kötelékeket erősítik ilyenkor, a nagymamák még finomabb sütit sütnek, az anyukák, ha szentestére nem is térnek magukhoz a rohanásból, de karácsony napjaira igyekeznek jó formában lenni. Az apukák részt vállalnak a házimunkában, és talán a lurkók is megpróbálnak lassabban pörögni a szokottnál (legalábbis az én ismerőseim körében ez van). Mert a karácsonyi varázslat, maga a misztérium hatni kezd. Hoztuk ezeket a dolgokat magunkkal, úgy teszünk, ahogyan tanultuk, vagy ha rossz élmények vannak a tarsolyunkban, akkor homlokegyenest másképp. Mindannyian megpróbáljuk a lehető leghangulatosabb, legmeghittebb napokká tenni az ünnepet a szeretteink számára. És végre lehet lustálkodni, aludni, filmet nézni és enni, félredobva minden diétát, hiszen közeleg az újév, amikor újra kezdünk mindent, és megfogadjuk, hogy…

És az új esztendő majd más lesz és jobb, szilveszterre elillan a meghittség, kezdődik a hangos mulatozás, a buli, a forgatag. Elszáll a karácsonyi csoda, mert ez már nem a szeretetről szól, hanem valami végéről, valami kezdetéről. Mert ezt is megtanultuk, ahogyan azt, hogy a lencse evése ilyenkor gazdagságot hoz, a disznó meg szerencsét. Ott állunk az év utolsó percében koccintásra várva, Himnuszt énekelünk, néha borgőzös fejjel, siratjuk a régit, és reménykedve várjuk az újat. Pillanatok alatt leterhelődik a telefonhálózat, mert mindenki SMS-t ír, telefonál, üzen valahogyan azoknak, akik fontosak számára, a kevésbé fontosak majd elolvassák a facebookos köszöntőt.

A két ünnep között pedig ott lapul néhány nap, ami sem hétköznap, sem ünnep. A karácsonyi díszek, a fenyő, a maradék kaja, az ajándékok még emelkedetté teszik a hangulatot, de valahogy már nem az, ami volt szenteste, és nem az, ami szilveszterkor lesz. December 27-30. egy holt időszak. Némelyek a bulira készülnek, vagy a család bőséges ellátásán fáradoznak, hogy roskadjon az asztal, hogy bőséggel kezdjük az újabb évet. Mert megtanultuk ezeket a dolgokat is, szokássá vált. Maradhatna még ünnep ez a három nap, lehetne emelkedett a hangulat, akár egész decemberben, vagy akár egész évben. Mégis inkább az egész évet úgy töltjük, mint ezt a három napot. Borúsan, elégedetlenkedve, türelmetlenül, pedig senki nem lesz boldog helyettünk. A rengetegszer leírt és elhangzott „boldog karácsonyt, boldog új évet”-ből ha legalább néhány boldog pillanatot valósággá tennénk, lehet, hogy egészen másfajta lenne az egész év, és nem csupán az ünnepnapok.

Lőrincz P. Gabriella