Júlia-nap

Kiskörösön jártam nemrégiben. Sokaknak ismerős ez a település, hiszen nemzetünk kiválósága, a legnagyobb költőink egyike, Petőfi Sándor szülőháza található az alföldi városkában. A helyiek, különösen a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum dolgozói nagy odaadással ápolják Petőfi Sándor emlékét. Évek alatt egyre szebb és tartalmasabb turistalátványosságokkal színesítik a kis városka látnivalóit. Nagy élmény volt számomra a 2016-ban megnyílt János Vitéz Látogatóközpont, ahol interaktív, kalandos útvesztőkön élhetjük át Jancsi megpróbáltatásait. Nem csupán arról van szó, hogy megtapinthatunk bizonyos tárgyakat, itt minden érzékszervünkre hatnak a falatnyi interaktív szobák. Úgy érezzük, mintha belecseppentünk volna egy mesébe, és a mesekönyv lapjainak szereplői lennénk. Ez év őszén pedig felavatják a Múzeum új tárlatait, mely természetesen a Petőfi-kultusz és -hagyomány értékmegőrző gyűjteménye lesz. Nagy örömömre a felső szinten, igaz csak időszaki kiállításként, de Krámer Iván magángyűjtő anyagából egy Szendrey Júlia emléktárlatot tekinthetünk meg.

Petőfi Sándor szülőháza az első irodalmi emlékház Magyarországon, amelyet Jókai Mór avatott fel 1880-ban. A ház, hol Petőfi született majd 200 éve, szinte az egyetlen parasztház a belvárosban, ami megmaradt az 1800-as évekből. Fagerendái az eredetiek, a búbos kemence és az almárium, illetve a berendezés nagy része a Petőfi család hagyatéka. Kézzel érinthetjük a vastag nádtetőt, és élvezhetjük a kontrasztos sötétbarna-fehér színekre festett vályogház harmóniáját. A kertben virágos kőrisfák sorakoznak, s az árnyas lombok között egy impozáns posztamensen Petőfi Sándor egész alakos szobra áll, mi a világ első köztéri Petőfi szobra. 1861-ben készült!

A híres költőt már életében rajongással vették körül – a magyar irodalomban ez a ritkább. Leginkább a jövő évszázadai rostálják a neveket, így tartja a szóbeszéd. Petőfi hírneve töretlen, és már Jókai Mór költőtárs és barát is fontosnak tartotta megőrizni a szülőházat a jövő nemzedékei számára, így állítva tisztes tárgyi memorandumot a zseniális költő tiszteletére.

Szeptember 9-én egy másik szobor áthelyezésének tanúja lehettem, lévén, hogy engem kértek fel a Szendrey Júlia alakját megformáló szobor koszorúzásának alkalmából a költőnő egy-egy versének elszavalására. A kecses hölgy bronzba öltött alakja Domonkos Béla alkotása, aki egy kiskőrösi rajztanárnő rajza alapján készítette el a szobrot. Felállítását pedig Bányai János kiskőrösi lakos finanszírozta. Ez az egyetlen egész alakos Szendrey Júlia-szobor Magyarországon, melynek 1986. május 24-én volt a szoboravatója. Harminchat évig állt a Petőfi Sándor Általános Iskola szomszédságában, és most egy olyan különleges szoborpark közelében kapott helyet, ahol műfordítók fejszobrait csodálhatjuk. Nem véletlen, hogy Júlia elfoglalta méltó helyét a műfordítók sorában, hisz Andersen meséit a magyar publikumnak elsőként ő fordította le német nyelvből, másrészt közelebb került szerelméhez és hitveséhez, Petőfi Sándorhoz.

Beszédes a két szobor elhelyezésének, létrejöttének éles objektív elé tárt története.

Szendrey Júlia személyisége és életének bizonyos mozzanatai sokáig mostoha megítélés alá estek a magyar köztudatban. Felvilágosult feminista vidéki lányként indult a karrierje, majd kiteljesedett Petőfi Sándor mellett. Jókai Mór, az Életképek szerkesztője jó profitot remélt az újdonsült feleség naplójának publikálásától, de mikor barátként kellett volna segítenie az árva gyermekét egyedül nevelő nőt, elfordult tőle. Júlia a közélet megvetett prédája lett, aki Petőfi halála (eltűnése) után, elkeseredettségében hamar férjhez ment.

Szobra egy évszázaddal később készült el azon a helyen, ahol a Petőfi-kultusz soha nem lanyhult. Míg a nagy költőnk szobrai ezrével tűnnek fel országszerte, Júlia most kezdi beteljesíteni alkotói pályafutását. A nők évszázadában társadalmunk jobban tud azonosulni a rövidhajú, cigarettázó, és lázadó természetű nővel, mint a csárdák költőjével, akiről már sok bőrt lehúztak az irodalomtörténészek.

A Szendrey Júlia jelenség rávilágít arra a korunkat meghatározó igényre, hogy a férfiak mögött meghúzódó női sorsokat reflektorfénybe állítsuk. Fontos, hogy a könnyen feledett, félresöpört női szerzőket, alkotókat felfedezzük, és méltó emléket állítsunk nekik.

Kétségtelen ugyan, hogy Júlia állandó vívódásaival az őrületbe kergette magát. Ugyanakkor Petőfivel szemben rendkívül erőteljesen tudta érvényesíteni akaratát. Együtt harcoltak, kéz a kézben, ezzel is erősítve azt a sugallatot, miszerint egy férfi egy nő által tud igazán kiteljesedni. Árnyalja ezt az egyszerű képletet az is, hogy Petőfi szétszórt művészi jellemének szüksége volt egy összetartó erőre, egy olyan társra, aki képes volt megérteni a zseni szellemi szárnyalását, és segíteni annak kibontakozását. Az ösztönösen egymást segítő társkapcsolat mellett Júlia szeretett írni, örömét alkotásaiban lelte. Sokszor felmerül bennem, vajon Júlia elkezdett volna verseket írni, ha Petőfivel együtt öregszik meg? Nem hiszem. Belesimult volna a kor adottságainak megfelelően abba a kényszerű életpályába, hogy egy asszonynak a kötelessége a háztartás és a gyerekek nevelése. Vajon Petőfi futott volna ilyen különleges politikusi, katonai forradalmár pályát, ha nincs mellette egy karakteres hölgy, aki harciasabb volt a férjénél? Nem vagyok meggyőződve róla.

Sok gondolatot vet fel kettőjük kapcsolata, s nagyon üdvözlendő, hogy Júliát mint alkotót és alkotótársat, az irodalomtudomány revideálni igyekszik. Egy olyan asszony életművét, aki minden erejét annak szentelte, hogy saját árnyait leküzdve, majd súlyos betegségével hosszú éveken át küszködve, megőrizze Petőfi emlékét, tárgyi hagyatékait és szellemi örökségét. Megtartsa politikai pályafutásának fényét. Nem volt könnyű, hiszen Petőfi halála után édesapja anyagi segítségével próbált önálló, független életet élni. De a kényszer, a kor súlyosan negatív megítélése arra kényszerítette, hogy másodszor is férjhez menjen. Még ekkor is jobb sorsra fordulhatott volna az élete, de ez nem sikerült, a híres történész brutális követelésekkel állt elő Júlia házastársi kötelességeit illetően. Bár a férj komoly pornográf gyűjteménnyel rendelkezett, könyvtárának ez a része valahogy eltűnt. Bezzeg Júlia minden hibáját nagyító alatt vizsgálja a közvélemény.

A szaklapok a mai napig olyan lejárató, pletykaszintű cikkeket jelentetnek meg Szendrey Júliával kapcsolatban, amik egyáltalában nem fedik a valóságot, holott évtizedek óta komoly kutatások folynak a már költőnőként aposztrofált Szendreyről, mindezt abban a szellemben, hogy ne csak a nőt, a hitvest lássuk benne, vizsgáljuk meg a teljesítményét is. Szendrey alkotóként nem mérhető férjéhez, de Andersen fordítása kiemeli őt női kortársai közül, és nevét ezekkel a művekkel bevéste az irodalmi körökbe.

Az ő története nem leányálom, nem is mesét idéző királylányos történet, ahogy a Nemzet asszonya elnevezés sugallja. Dráma, anderseni szomorúságos, keserédes történet, mely egyszerre csodaszép, hisz egy nagy szerelemmel ajándékozta meg a sors, ugyanakkor tragédiákkal, ármányokkal teleszőtt tragikus élet.

Kiskőrösön, szeptembertől, Petőfi és Júlia szobra egymás közelében áll. A költő egy több méteres posztamensen tekint előre a nagy pusztaság felé, Júlia pedig a sétány melletti pázsiton áll, és széttárja karjait, mint aki ölelésre vágyik.

Hiszen mi másra vágyhat egy csalódott költőnő, akinek halála után több száz évvel még mindig azon morfondírozunk, vajon egy nő több-e, mint csak asszony?

Tallián Mariann