Régebben télvíz idején az áruházakat csupán karácsony környékén rohanták meg a népek: semmi sem jellemzőbb december harmadik dekádjára, mint az utolsó pillanatban ajándékokért rohangáló-tolakodó-lökdösődő, dühöngő, pánikoló és számos hasonlóan kivételes állapotban lévő bevásárlók hatalmas tömege. Napjainkra azonban a társadalom túllépett ezen a tarthatatlan állapoton. Amióta a boltok kitalálták, hogy a – feleslegesen – megvásárolt árut néhány napig minden további nélkül vissza lehet váltani az üzletben, vízkereszt környékén is tele vannak az áruházak parkolói. Mindegy, miért, csak forduljon be a kedves vevő. Ha egyszer bent van, úgysem távozik üres kézzel, ugye.

No meg itt van a legújabb, még csak néhányéves truváj: a nagyáruházak karácsonyfának való fenyőt is árulnak, amit később visszavesznek, ideális esetben ugyanannyi pénzért, amennyiért eladták. Igaz, nem készpénzben, hanem levásárolható összegként, kártyán fizetik vissza az árát, de hát mindenképp nettó nyereséget könyvelnek el, hiszen a vevő nem fogja veszni hagyni a plasztikra feltöltött pár ezer forintot. Én biztos nem hagynám.

Mennyivel jobb ez így, gondolnánk, mintha az utcasarokra kellene kivinnem a ledíszített fenyőt, ahonnan a szemetes vinné el valahová, ahol felaprítva kertbe való mulcsot készítenének a fából, vagy pelletet, amit elégetnének valamely erőműben. Hiszen, gondolnánk, így nem a szemetes viszi el, hanem – hanem egyenesen a kereskedőtől kerülnek el oda, ahol kertbe való mulcsot készítenének a fából, vagy pelletet, amit elégetnének valamely erőműben.

– Azt a leborult karbonlábnyomát! – kaphatnánk hirtelen homlokunkhoz, és hozzálátnánk a Gretához intézett, önfeljelentő levél megírásához, hiszen a karácsonyfa üzembe helyezésével újabb szöget vertünk a bolygónk klímakoporsójába. Nemde?

Nem.

Igaz, hogy a legártalmatlanabb az lenne, ha zöld zsírkrétával a falra rajzolnánk egy szép fenyőt, színesekkel pedig díszeket az ágaira. Ez nálam nem nyert.

Használhatnánk sok éven át frissen maradó, műanyagból készült fát – ezt díszítsék azok, akik szerint a műanyag környezetbarátabb, mint a fa: előbbi még akkor is egyben lesz, amikor a faj, amelyik a karácsonyt ünnepelte, évezrede kihalt lesz e bolygón.

Dézsás fenyőt is kínálnak sokan, sokfelé – ezzel csak az a baj, hogy ritkán bírja több évig a dézsában; hogy ha bírja is, nem lehet egész évben bent tartani, kint viszont megtelik pókokkal, hangyákkal, esetleg madarakkal, s így év teltén nem tanácsos ismét bevinni a nappaliba; ha pedig kiültetjük, nem csináltunk semmit, hiszen a kültéri karácsonyfa az életünk civil szektorában nem divat, s hóbort is csak elvétve.

Szóval csak a baj van a karácsonyfával.

Én idén bambusz kiváltására fogom használni.

Nem, nem fogtam pandatenyésztésbe.

Hanem a paradicsomot szoktam bambuszrudakra futtatni.

Most majd a gondosan megnyirbált néhai karácsonyfára fogom rászabadítani.

Három tövet biztosan elbír.

És idén karácsonyra is veszek fát.

Jövőre uborkát is vetek.

Király Farkas