Címke: Lőrincz P. Gabriella

3
jan

Tovább

Egy alkalommal a buszon arra lettem figyelmes, hogy utastársam gyűrűsujjára ez van tetoválva: „elmúlik”. A kapaszkodó kéz, a rátetovált egyetlen szó erősebben hatott rám, mint a legfeketébb kávé, vagy a leghidegebb zuhany… Lőrincz P. Gabriella írása
27
dec

Csak vidáman

Aki nem halogatós típus, annak sem mehet minden a leggördülékenyebben, élő példa vagyok erre. Mivel nem szeretem a rohanást, inkább előbb fogok hozzá teendőimhez. Így van ez nemcsak karácsonykor, hanem mindig… Lőrincz P. Gabriella írása
20
dec

Hangolódás

Hamarosan meggyújtjuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorún, azok is, akik nem vallásosak, de mert így tanulták, így tesznek. A hírfolyamot elárasztják a lehető leggiccsesebb karácsonyi képeslapok, a családi fotók, a lánykérések és az ünnepi asztalok fotói. Semmi magánélet, semmi meghittség, csak magamutogatás és gőg, bevonva szeretetet imitáló mázzal… Lőrincz P. Gabriella írása
13
dec

Hogy került oda Isten?

Aki költészetet olvas, akaratlanul belebotlik az úgynevezett „istenes versekbe”. Ha például Balassit lapozgatjuk, tudjuk, hogy ő az egyházak változó és alakuló korában alkotott, s foghatjuk erre is Istennel való kapcsolatát, de talán kicsit megkaparva a zománcot, érdekesebb dolgokra bukkanunk… Lőrincz P. Gabriella írása
6
dec

Gyid Moroz

Ukrajnában mindent lehet, de szó szerint. Ha a Google keresőjébe beírjuk azt, hogy betiltották Ukrajnában, bármire rátalálhatunk. Gyógyszerektől egészen a magyar nyelvig. Persze ennyi év után már csak nevetünk kínjainkon, mikor újabb betiltott dologról hallunk… Lőrincz P. Gabriella írása
29
nov

Emlékezés, várakozás

Októberre és novemberre mindig is úgy gondoltam, mint az emlékezés hónapjaira. Az aradi vértanúk, ötvenhat, negyvennégy. Igazságtalanságok, forradalom, halál. Minden alkalommal, mikor nagy dolgok történtek nemzetünkkel, az irodalom megélénkült – nyomot hagyott a szenvedés… Lőrincz P. Gabriella írása
22
nov

Édes anyanyelv

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy milyen ajándék magyar nyelven beszélni, hiszen ez a természetes. Végig sem gondoljuk, mennyi árnyalatnyi finomság szövi át magyarul fogalmazott gondolatainkat. Nagyon kevesen birtokoljuk ezt a gyönyörű nyelvet, s gyakran az az érzésem, eszünk ágában sincs ápolni… Lőrincz P. Gabriella írása
15
nov

Még néhány óra

163 kilométerre vagyunk még Budapesttől. Az ilyen helyzetekre, mint az enyém, azt mondják: ezer szállal kötődik az ember. – Ezer szállal kötődök Magyarországhoz – de vajon hány szállal Kárpátaljához?… Lőrincz P. Gabriella írása
8
nov

Vannak versek, amiket el kell mondani

Idén tíz éve, hogy részt veszek különböző irodalmi rendezvényeken, többek között megemlékezéseken, versmondó versenyeken. Azt mondják, három évesen kezdtem verset mondani – valójában nem is emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna valamilyen közöm a vershez… Lőrincz P. Gabriella írása
2
nov

A versek útja

Tóth Péter Lóránt „versvándorral” Lőrincz P. Gabriella beszélgetett