Címke: Kontra Ferenc

16
máj

Nápoly magánya

…A szurdok felett magasodik a Villa Ricciardi, egy posillipói épület, melynek második emeletét foglalták el Máraiék: három szoba, tágas, tengerre néző terasszal, konyha, fürdőszoba és egy nagy kamra a bőröndöknek. Még a vécéből is lehetett látni a Vezúvot, Caprit, Sorrentót… Kontra Ferenc írása
9
máj

A kikötőváros menedékében

A nagyobb olasz városokat már sorra végigjártam, és néha felvetődött Nápoly neve is. Itt némi megtorpanást éreztem minden beszélgetésben, és eleinte azt gondoltam, hogy valamit titkolnak előlem, kell itt valami rendkívülinek lennie, ha már egy olasz is úgy fogalmaz, hogy: tudod, van az összes többi város, és ott van Nápoly… Kontra Ferenc írása
2
máj

Darázs

Elképzeltem azt a kisgyereket térdig érő kordbársony kertésznadrágban, aki végigmegy a verandán, bejárja a zöld levelesre pingált szobákat, ahol véget ér a múlt; minden bútornak tudtam a helyét, láttam magam a nem létező, aranykeretes tükörben, éppen úgy, ahogyan akkor a fényképész megörökített a csipkés szélű képen… Kontra Ferenc írása
25
ápr

Van Gogh szülőföldjén

Azon gondolkodtam, miért keresünk fel olyan helyeket, melyekről úgy gondoljuk, hogy közelebb visznek bennünket a művészet titkához. Vincent van Gogh szülőföldjét akartam látni, mitől olyan különleges hely Nuenen, miért volt annyira fontos neki, és miért gondolta mégis egy idő után azt, hogy innen örökre el kell mennie… Kontra Ferenc írása
18
ápr

A tulipánligetben

Mindenki az öröklét kertjét keresi az ezeregy éjszaka óta, az oszmán birodalomban az uralkodóház jelképe volt, ebből akar valamit mindenki megörökíteni, belélegezni és tüdejében hazavinni. Először tapasztaltam, mennyiféle illata van a tulipánnak… Kontra Ferenc írása
11
ápr

Márai Sándor születésnapjára

Hallgatni akartam – a cím kompromisszumos megoldás, ez ugyanis a kézirat első mondata. Kifejezi mindazt, amit Márai gondolhatott, ugyanakkor a mindenkori íróság metaforája. A jóslatok olykor beteljesülnek: Márai talán éppen így képzelte kéziratának későbbi sorsát, amiről naplójában azt írta, hogy „nem való külföldi olvasónak, még magyarnak sem külföldön”… Kontra Ferenc írása
4
ápr

Nomen est omen

Mindenben hiszek, ami tudománytalan, olyasmikben is, amit mások kifejezetten komolytalannak tartanak, mint amilyen a determináltság, a megérzés, a hasonlóság, a dèja vu, a véletlen, a számmisztika, a metafizika, a csillagképjegyek. Különösképpen vonatkozik ez a nevemre is… Kontra Ferenc írása
28
Már

Milyen a jó olvasás?

Van valami mágikus és örömteli abban, ahogyan magánügyként olvasva válogat az ember, mintha utazna, és megmagyarázhatatlan, amiért éppen úgy jönnek a könyvek sorban, ahogyan a fák… Kontra Ferenc írása
21
Már

Búcsú a birstől

Az egyik drámasorozatban az epizódok végén megjelennek a fényben, akik éltek, engem mindig megragad, mert a legképszerűbb mozzanata a lélek működésének: olyan valóságosnak tűnik, mint ahogyan álmunkban érzékeljük. Váratlanul jönnek azok, akiket nem is vártunk. Emlékeinkből szabadítják fel történeteinket… Kontra Ferenc írása
14
Már

A forradalom csúzai emlékhelyei

Vannak olyan emlékhelyeink, melyekről újra és újra beszélnünk kell, félő ugyanis, hogy a múlt ködébe vesznek, ezért újra kell fogalmaznunk ismereteinket is, mindig a kor szellemében, ahol és amikor éppen élünk… Kontra Ferenc írása