A születésnapok megünneplése, azt hiszem, mindig változó érzéseket kelt az emberben. Egy egész évet várunk erre a római katonáktól örökölt szokásra, csak azok a népek nem ünneplik a születésnapokat, akik nem ismerik a naptárt. De nem csupán az emberek, hanem még az Isten születés napját is ünnepeljük, mi keresztyének Jézusét, a buddhista hívők pedig Buddháét, ezekhez a „vallási születésnapokhoz pedig újabb szokások párosultak, mint a karácsonyi ajándékozás. Krisztus előtt is ünnepelték az emberek a születésnapokat, csak épp nem a sajátjukat, hanem az isteneikét, ilyenkor áldozatot mutattak be, általában havonta. Egyszóval ünnepelni jó dolog, és miért is ne tennénk, ha van rá alkalom, ha pedig nincs, akkor találunk. Kultúránként változó egy-egy születésnap kiemelése, néhol a 12-13, néhol a 18 vagy a 21 a különlegesen ünneplésre méltó születésnap, úgymond a felnőtté válás esztendeje. Se szeri, se száma, hogy mennyiféle szokás jár a világban a születésnapokkor, mind tele vidámsággal, néha hecceléssel, játékkal. Szeretjük a kerek évfordulókat is emlékezetessé tenni. Németországból ered a kisgyermekek születésnapjának megünneplése. Valamikor úgy hitték, hogy a vendégek, a vidámság talán csökkenti a gyermekhalálozásokat. A torta, az édes íz, a gyertyák fénye mind-mind kötődik valamilyen régi, pogány szokáshoz, amiket mi örömmel megtartottunk, és tettünk magunkévá, ünneplünk a magunk módján.

A kisgyermek még nem is tudja, hogy mit ünnepelnek, gőze nincs arról, miért vidámkodnak körülötte a felnőttek, és arról sem, miért kell mosolyognia parancsszóra, amikor azt mondják, hogy csííz. Persze, ez idővel változik, a gyermek megszokja, hogy a születésnap jó dolog, hiszen ilyenkor ajándékokkal halmozzák el, kedvenc ételeit készítik, gyerekzsúrt szerveznek neki. Ez az időszak talán egészen a tinédzserkorig tart. A kamasz ugyanis már egészen máshogy viszonyul a születésnapjához. Már nem annyira az ajándék a fontos, inkább az összejövetel, a buli, és persze ilyenkor már a születésnapi megemelt zsebpénz is örömet okoz. Ebben az időszakban a legkönnyebb rászoktatni a gyermeket a pénz szeretetére, a fiatalok egy része már nem is kér ajándékot, inkább csak emelt anyagi támogatást vár. A felnőtt előbb összerezzen, aztán fellélegzik, hogy legalább nem kell ajándékok után kutatni, vagy kitalálni, hogy mit is szeretne csemetéje. Olyan kényelmes dolog ez, mint egy mesecsatorna elé ültetni a gyermeket, hogy hallgasson egy kicsit, vagy kezébe nyomni egy mobilt. Nagyon ritka dolog már napjainkban, mondhatni, szinte fehér holló az a kamasz, aki mondjuk könyvet kér ajándékba, vagy akár azt mondja, hogy „köszönöm, mindenem megvan”. Ilyenkor viszont a szülő újra sarokba szorul, mert valamit mégis csak adni kell, mert a születésnap, az születésnap, a szülőnek talán még különlegesebb, mint az ifjú ünnepeltnek – bármekkora hórihorgas is a tini, akkor is csak a kicsi fia, vagy kicsi lánya a szüleinek.

Lőrincz P. Gabriella