Azok a húszas évek

Mi minden történt a húszas években? Mert újra ez következik, és visszamenőleg sem árt átgondolni, mit jelentett száz évvel ezelőtt? Ami már nagyszüleink kora, azaz távoli tudomásunk lehet róla. Apai nagyapám orosz hadifogságba esett, ahonnan hazatérve megnősült, nyolc gyermeket nemzett, hat érte meg a felnőtt kort, köztük a negyedik, édesapám. Már nem találkozhattam vele, az idősebb nagyapával, hogy meséljen a vele történtekről, meghalt, mire én megszülettem. Másik, anyai nagyapám már a második világháborút járta meg, azon kevesek közé tartozott, akik a Don-kanyarból visszatértek – lovas futárként aknára lépett, a lova teste megvédte a legrosszabbtól, bár egyik lába megsérült és haláláig rövidebb maradt. Mégis ez volt a szerencséje, mert sebesültként visszaküldték a front mögé, s élhetett kilencven éves koráig. Az 1920-as évek neki még a gyerekkora volt.

Nagy újjáépítések adtak munkát, de folytatódott a régi is, a nagy háború előtti fények visszaszerzése. Magyarország húszas évei ugyanerről szóltak, kiszakadva a Monarchiából, országrészeket veszítve visszaállítani a gazdaságot, kultúrát még fényesebbre, mint volt. Sikerült. Létrejött a széleskörű közoktatás, külföldi magyar intézetek alakultak kultúránk ismertetésére és elismertetésére, számuk napjainkban is gyarapszik. Utolértük és túlszárnyaltuk a háború előtti gazdasági mutatókat az évtized végére, csak a nagy válság törte le a lendületet.

Közben a háborús sebek nem gyógyultak be teljesen, új birodalmi törekvések, diktatúrák készülődtek, hogy korrigálják a kikényszerített békekötés okozta traumákat. A húszas évek viszont még a béke jegyében telt. Hódított a dzsessz, táncolták a tangót és a charlestont, a nők munkába álltak, autót vezettek és kerékpárra ültek, lerövidült a haj és a szoknya. Feltalálták a penicillint. Móricz Zsigmond megírja Légy jó mindhalálig regényét, aminek színpadi változatát még az évtizedben bemutatják, elkezdi az Erdély trilógiát. Áprily Lajos, Dsida Jenő, József Attila első verseskötettel debütál, Tamási Áron az Ábel-, Tersánszky a Kakuk Marci-történeteket kezdi. Németh László első díjat nyer a Nyugat novellapályázatán. Kosztolányi Dezső A bús férfi panaszait írja, Tóth Árpád a Lélektől lélekig verseit, Krúdy Az utolsó gavallért, Karinthy az Így írtok tit. Babits lefordítja az Isteni színjátékot. Megalakul az Erdélyi Szépmíves Céh, elindul a Napkelet folyóirat. Az évtized utolsó évében kerül először kiosztásra a Baumgarten-díj. Kodály kompozíciója a Psalmus Hungaricus és a Székelyfonó, Bartók Táncszvitje és Rapszódiái keletkeznek ekkor. A röpke bepillantás, hiszen sok más történik-születik még ekkor, azt láttatja, hogy a száz évvel ezelőtti évtized gazdag volt és erős. Vajon a 2020-as évek utáni 2120-asok hogyan gondolnak vissza ránk? Leszünk elég erősek, törekvők, nyomot hagyók? Tehetsége szerint mindenki igent bólint magában, újévi fogadalomként. Hozzá egy optimista dalszöveg, a filmzene meghallgatható a Hot Jazz Band korszakot visszaidéző előadásában. Igaz, a keletkezése valamivel későbbre esik, mert a hangosfilm már a ’20-as évek végének találmánya.

 

„A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.

 

Minek nekem pénz rakáson?
Legyen csak egy kis lakásom,
ahol mi ketten lakunk.
Mi kell, mondd szívem még?”

 

Csanda Mária