Az összekötő helytállás éltet

Szondi Györggyel Csanda Mária beszélgetett

Csanda Mária: Szondi György József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomszervező, az idén húsz éves alapítását ünneplő Napút folyóirat főszerkesztője. Hogyan emlékszel a kezdetekre, mi indított arra, hogy folyóiratot alapíts?

Szondi György: A véletlen rabolt gyönyörű bolgaristaságom mellől 24 éve irodalmi lap szerkesztőségébe. Öt esztendő múltán, magamnak tett fogadalommal, egy elválás után indult a Napút. Az előző folyóirattól konzulensek, szerkesztők egyként követtek: nulláról építeni föl… Tisztán akartam folytatni a POLISZ-ban elért szellemiséget, a csorbulatlan ars poeticát, a különjellegeket, a kéznyújtást.

CsM: Húsz év folyamatos megjelenés egy irodalmi folyóirat létében már önmagában siker, úgy gondolom, szívósság, hit és lelkesedés egyaránt kell hozzá. Mi még?

SzGy: Gáláns harcedzettség, töretlen lélekerő, jámboran konok következetesség, tág tekintet. Szelídség. Tudom, hogy nem pusztán egy vagyunk az olvasó szemszögéből „beláthatatlanul sok” magyar nyelvű kulturális lap közül. Legalább tucatnyi – remélem, öncélúnak nem nevezhető – megkülönböztető sajátosság okán vagyunk „nem egy”. A szünetlen tematikus összeállítások – ez komiszan szép és dús szerkesztői munkát követel. Lubickolás. Felelősség.

CsM: A két évtized alatt elért számos eredmény közül említenél még néhányat, amelyek számodra különösen fontosak voltak a Napút körül?

SzGy:Induljunk jelmondatainktól: „Egyedül együtt jobb”; „Vagyunk, hogy legyenek”. Ekként aztán sorjázhatnak közelítő számok is: a képzőművészeti mellékletünk mintegy nyolcszáz alkotója, a 130 Káva Téka-füzetek vagy háromszor annyi szerzője, a 19 váltakozóan jelen lévő rovatban legalább hétezer író, fordító, kutató munkája. Három éve napi frissüléssel működő online-felületünkön számtalan váratlan rovat, rendezvényeink legújabbjai videóanyagokon követhetők, ahol a húszéves Fénykör-rovat színességét is folyamatosan utóközöljük. Tizenhárom Napút-díjasunk – tudományos vagy alkotói életműért –, a tíz Napút Hetedhét díjas – műfordítói teljesítményért. Sok tucat pályázatunk díjnyertesei, az egész éven át tartó Cédrus-pályázat évenkénti félezer beküldője, mintegy tizedét a folyóirat – újabban hála Istennek a naputonline.hu, azaz online megjelenés is – publikálja. És mindenekelőtt: a kivétel nélkül mindig téma köré szerveződő lapszámok, most a 198-diknál tartunk. Sok pompás fogadtatású lett közülük; sorozata miatt kiemelem az eddigi 10 összeállítást, amelyet magyarországi nemzetiségek kultúrájának, tudományos és hagyományőrző életének szenteltünk; még hangsúlyosabban említem a „hetvenesek évkönyvét” – a következő esztendőben hetvenéves jeles magyar kutatók, írók, művészek vallomásainak nemzedéki tablóját – a ’28-asokkal kezdtük, 1800 kiválóság szerepelt eddig; s azok a felejthetetlen találkozók, „egymásra ébredésük”! Pár komoly hírű összeállítás példaként még: Sántha-, Csáth-, Arany-, Madách-, Erkel-szám, a két Weöres-„kötet”. Zalán Tibor és Prágai Tamás együtt 150 oldalon, Szent Erzsébet, Szent László, Mátyás király, Gulág, 1956, Holokauszt, Kolozsvár, Dunaszerdahely, Partium, Budavár, a sporttal, a szerrel élőkkel, a börtönélettel foglalkozó lapegészek. Az „Áprilisi tizenegy”, tízedik éve a tematikus haikupályázatok több száz alkotásának megjelentetése… Nagy látogatottságú lapbemutató vagy ehhez kapcsolódó estjeink száma kétszáz fölött van. Bemutatkozó utakon voltunk sok országban, elsősorban a határon túli magyar lakta területeken.

CsM: Így válogatva is rengeteg munkát sejtet. Milyen tanácsokat adnál a most induló szerkesztőknek, irodalomszervezőknek tapasztalataid alapján?

SzGy: Nyitottság a sokszínűségre – de a világlátási alapállás biztonságával, az útnak indítás, az újrafelfedezés öröme, színes, ám tartalmas kezdeményezések, igényesség a szövegek megjelentetése s a kulturális események harmonikus összerendezése során és – állhatatos munka, sok.

CsM: A szerkesztés, szervezés közben a saját munka mindig háttérbe kerül, jut-e mostanában időd versírásra, fordításra, készül-e közben köteted, akár válogatás?

SzGy: Bő huszonöt éve nem kerül nap se tudományos, se alkotómunkára. 34 éve kész nyelvészeti disszertációm kiadásához lapalji jegyzeteket kellene készítenem – két hét munka. Magyar és bolgár nyelvű könyvek számosa áll felében-harmadában. Ha három év múlva leteszem a szerkesztői lantot, fogok még más, de saját húrokat pengetni – s tán fel is fedezhetik majd a „zsenge hetvenötéves” ilyen-olyan alkotó… létét.

CsM: Leteszed a lantot?

SzGy: Úgy kell latolgatnom. Illik és – ideje lesz a magam dolgaira is szánni időt. Nagyon kifáradtam. Ugyanakkor – bolgarista is vagyok meg hungarológus. Az összekötő szerep éltet. Helytállni ekként. Két éve már menyem-fiam folytatja a Napkút kiadót. Műhelyünk élete erősen pezseg majd online-formában. És a Cédrus Művészeti Alapítvány esztendőnkénti néhány könyve – a Prágai Tamás-díjasoké, no, ugyanakkor: kedves kenyereseimnek egy-egy ajándék könyvmegjelentetés. Lehessen így.