Alkotás és folytonosság

2017 Arany János éve volt. Szinte minden héten, vagy akár minden nap találkozhattunk olyan kulturális, irodalmi rendezvénnyel, cikkel, verssel, ami a nagy költőről szólt. Mikor már szinte telve van az ember azzal, hogy minden és mindenütt Arany Jánossal kezdődik, vagy végződik, akkor jön igazán jól egy olyan csodálatos versszínházi előadás, amit Tallián Mariann és Lázár Balázs színészházaspár tárt a nagyérdemű elé 2017-ben, „Semmi természet” címmel, Rózsássy Barbara szerkesztésében.
A mesterien kimunkált versek Arany János fanyar humorát mutatják be az érdeklődőknek, amelyekkel az iskolai oktatás keretében általában nincs mód megismerkedni, s a hétköznapi szemlélődő sem találkozott még velük olvasmányai során. Az összeállítás által a néző nem csupán Arany költészetéhez kerül közelebb, hanem magához a költőhöz is – a sorok mögött tisztán érezhető az állandó vívódás, a folytonos tépelődés. Mindezek által valahogy ember-közelibbé teszi az előadás ezt a szinte megfoghatatlan, monumentális életművet. A professzionálisan előadott műsor a színészházaspártól megszokottan minimálisan veszi igénybe a környezetet, játékukkal mégis tökéletesen betöltik a színpadot. Olyan mélységek és magasságok tárulnak a néző elé, melyeket teljes valójukban egy könyv olvasása folyamán talán soha nem tapasztalhatunk. Mégsem nehezedik ránk a darab, hiszen a komoly és súlyos mondatokat rendszerint némi humor váltja, így nem fárad el a néző, hanem folyamatosan fennmarad érdeklődése, felüdül, mégis elgondolkodik.
Ha íróember szemlélődik az előadáson, valósággal magára ismerhet, hiszen Arany hétköznapjaiban, a költő hétköznapjaiban találja magát, mely sok szempontból a saját, kortárs mindennapjaival mutat rokonságot. A jelen kor irodalmárai rádöbbenhetnek, hogy már Arany korában is „ökölharc” volt az irodalom – s bár ez mit sem változott az évek során, mégis, az ökölharcok ellenére a magyar irodalom olyan csodálatos költőket ünnepelhet, mint éppen Arany János.
A fülemilétől a Hasadnak rendületlenülig az előadásban szereplő versek mind aktuálisak napjainkban, mind azt jelzik, mennyire halhatatlan a költészet, s mennyire gyarló az ember. Az olvasó rendszerint hajlamos a költőt egyfajta magasságba emelni és ott tartani, ez a válogatás viszont közel hozza Arany Jánost, elérhetővé teszi, mintegy új szemszögből mutatva be a költőzsenit. De egy olyan embert is megismertet velünk, aki küzd a hétköznapokkal, őrlődik, levelet ír és levelet vár, kritizál – miközben valójában épp annyira törékeny, mint bárki más, mint mi, mindannyian.
Nagyon fontos és szükséges volt, hogy színpadra kerüljön ez a műsor az iskolában is, hiszen a diákok tanulmányaik által jobbára csak egy rideg, kimért, magáról semmit nem tudató, Nietzschével szólva – monumentális költőt ismernek. Egy ilyen humoros és emberközeli előadás viszont nem csupán bemutat, vagy megszerettet egy alkotót, hanem motiválja a nézőt az irodalom mélyebb megismerésére. Ugyanakkor találkozunk itt egyfajta szigorral is, mely a mai semmitmondó „sztársággal” szembe helyezkedve mélyen elítéli az értéktelenséget és a dilettantizmust.
A „Semmi természet” című versszínházi műsor csupán negyvenöt perces, mégis szinte egy egész életet foglal össze; folytonosságot, alkotni vágyást, reményt közvetít, melyből összességében látható, hogy Arany költészete mennyire aktuális, soha nem idejétmúlt, tökéletesen befogadható minden korosztály számára.

Lőrincz P. Gabriella