„[...] nevét férjemtől hallottam először említeni. Mégpedig hogyan? Fejét az égnek emelve, két karját elragadtatással feje fölé tárva, boldog, emlékező mosollyal mondta ki a nevét.”

„Bujkálsz, s nyilván van szépséged,

Minthogy fénlő dücsőséged,

S ékességed jelent téged.

Ámbár titkos rejtekedben

Bújjál kősziklás helyekben

S vad erdőkben, nem maradsz benn.

Lopó, tolvaj magam lészek,

S arra mesterségim készek,

S rólad tészek, drága fészek.”

Bélyi Veronka, halápi kántortanító lánya, Bélyi János, Veronka bátyja, pap, Gregorics Pál, Wibra György, ügyvéd

„Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,

Bátorságot nekünk mindez nem ad?

Megvert reménnyel induljunk csatába?

Hitben feladjuk már a diadalt?...”

(Arany János: Magányban)