Bár zengje más a Hősök homálytalan

Érdemre vágyó tetteit, hadverő

     Nagy Bajnokoknak megkeményűlt

          Mars mezején dörögő hatalmát.

És fesse, mint vész, mint megy halálra sok

Ártatlan, amig ők zabolátlanúl

     Dúlnak, kegyetlen fegyveröknek

          Éle után mi jajos keservek

Sohajtnak, és csak puszta magány marad

Fordúlt halommal várak helyén, mikép

     Húll a vitéz nép a Hazáért

          Harcba mohón, hevesen rohanva,

Vagy vig örömmel dallja kiterjedett

Élet korának tárgyait, amikor

     A hűs tavasz bájos virányit

          Fejti, s kegyes kebelét kitárja.

Atyám! kitől én származatom veszem,

Édes Atyám! én ím egyedűl Neked

     S böcsös nevednek zengetem kis

          Lantomat és neved érdemének.