Firkáltunk, bár senki magát nem törte nevünkért,
S váratlan belepénk verssel az ősi hazát.
Pénzen vett szerelem gyönyörünk most s pénzen adott bor,
S árához képest ez fanyar, az keserű.
Tudnillik szűken fizetett a nemzeti múzsa:
Oh kétségbeesés, hol marad a te torod?

1829-1834