Dabi-Farkas Rita festő- és intermédia-művész 20 éve a Ludwig Múzeum munkatársa, ahol múzeumpedagógusként fő területévé vált a hátrányos helyzetűekkel, ezen belül pedig a megértési nehézséggel élőkkel való foglalkozás. A Vigyázat, törékeny! kiállítás kapcsán eddigi tapasztalatai és tudása került előtérbe: képzőművész, szervezett akadálymentes kiállítást mint kurátor, és a jóga oktatásának köszönhetően a mentálhigiéné területe sem ismeretlen számára. – Somogyi-Rohonczy Zsófia interjúja.

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Hogy alakult ki ez az együttműködés kurátor és művész-múzeumpedagógus között? Miként született meg a kiállítás alapgondolata, és a korábbi tapasztalataid miként segítettek a közös munkában?

Dabi-Farkas Rita: A kiállítás gondolata Popovics Viktóriától származik, aki az elmúlt 6-7 évben két kislányával volt otthon. Ez idő alatt kurátorként az anyaság kurátori és művészeti felvetéseit kezdte el kutatni mind magyar, mind nemzetközi szinten, és riportokat is készített. Ezt a kiindulópont terjesztettük ki a gondoskodás többi területére. Viki felvázolta az alapgondolatot a múzeum vezetőségének, és hogy velem szeretne dolgozni, akik mindkettőt támogatták. 2022 novemberében pedig elkezdtük a közös munkát. A MOKK (Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ) támogatásával készült Esélyt a múzeumban kiadvány kapcsán volt egyfajta rálátásom a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokhoz – például a romasághoz – fűződő laikus szemléletre és a sokkal árnyaltabb szakmai irányra. Több szakember álláspontját is ismertem, ezáltal sok szempontból a realitás felé tudtam billenteni a kiállítás bizonyos kérdéseit. Kevés kivételtől eltekintve minden résztvevővel közösen kommunikáltunk, mind a kettőnknek volt valami jó ötlete, ami segített a művészeknek a munkák megvalósításában. A kiállítás rendezésében is megvolt a különböző területekről hozott tapasztalat hasznossága: képzőművészként nekem a komponálás ösztönből jön, Viki művészettörténész-kurátori gyakorlattal vett részt. A művészek meghívásában is fontos volt az előzetes tapasztalatom. A szentendrei MANK Galériában rendezett akadálymentes kiállítás során ismertem meg például Szalkai Dánielt – aki akkor az autizmus területén kutatta a designnal való kapcsolatot, most pedig az alkoholizmus és design a doktori kutatásának a fő területe –, őt onnan hívtuk meg ebbe a kiállításba.

SRZs: A kiállítás valóban képviseli a gondoskodás gyakorlatát, hogy minél több ember számára elérhetővé szeretnétek tenni a műveket. Ennek egyik példája a könnyen érthető szöveg, ami a kiállításra belépve, az első teremben fogadja a látogatót.

DFR: A könnyen érthető nyelvet 2 éve kezdte el bevezetni a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kassák Múzeum. Czékmány Anna és Horváth Péter felkérésére korábbi tapasztalataim alapján szakértőként hívtak meg a projekt előkészítésébe, kutatási fázisába. A náluk bevezetésre kerülő piktogramok és a szövegek kapcsán adtam tanácsot. Az ottani bemutató után merült fel, hogy a Ludwig Múzeumban is szívesen fogadnánk a megoldást, majd egy-két hónapra rá kezdtünk dolgozni a Vigyázat, törékenykiállításon. A kidolgozott piktogramokat nem vettük át, hiszen ide speciális, a helyre alkalmazott piktogramokra lett volna szükség, ezeket újra kell tervezni. Az együttműködés elindult, valószínűleg a piktogramok is előbb-utóbb megjelennek. A könnyen érthető szövegeket Horváth Péter László gyógypedagógus írta át az eredeti kurátori szövegek alapján, amit minden esetben az érintett szakértők bevonásával alakított, lektoráltatott. Ezt a folyamatot a szakmai tartalom megjelenése, helyessége szempontjából én gondoztam. Nagyon fontos a könnyen érthető nyelvnél, hogy csak akkor lehet kirakni a logót egy gyógypedagógus által írt szöveg mellé, ha érintett szakértők ellenőrzik. A megnyitó óta folyamatosan készülnek szövegek a műelemzésekhez is, összesen hat ilyen szöveg lesz elvehető a bejáratnál.

SRZs: A kiállítótér és a múzeum falain kívül is láthatók műalkotások. Milyen speciális gondoskodást, figyelmet igényeltek a művek és a partnerek?

DFR: Eperjesi Ágnes korábban már készített egy fotókiállítást az óbudai Kenyeres utcai Hospice házban, akik nagyon nyitottan fogadták a felvetésünket. Mivel Eperjesi már szerepelt a Ludwig Múzeumban most megvalósult kiállításon, így személyes kapcsolódás miatt is Loránt Anikó grafikáit, valamint Kaszás Tamást hívtuk meg a helyszínre a madárodúkkal és egy szemlélődésre hívó paddal, amelyek nagyon helyspecifikusan aktuálisak a térben. A könyvtárba került művekkel egy térnyitás valósult meg, hiszen sokan nem tudják, hogy hol van és hogy nyilvános a könyvtárunk. A RomaMoMA pótolja azt a fajta roma könyvtár- és könyvhiányt, ami nálunk is megvan. A Romani Design enteriőrje kicsit azt próbálja pótolni, hogy a különböző hátrányos helyzetű célcsoportok, mint például a romák, nem motiváltak elmenni a múzeumba, hiszen a művek nem róluk szólnak. Ez az enteriőr egyfajta alap a diskurzus indításához. Egy német múzeumi projekt mintájára került Erdei Krisztina munkája a jegypénztár kivetítőjére. A múzeumi dolgozók – pénztáros, teremőr, kiállításépítő – portréi láthatók itt.

SRZs: A kiállítás számos érzékeny témát hoz fel, amelyek sokféle traumát, emléket nyithatnak meg a látogatókban. Miként tudnak a kapcsolódó programok segíteni ezek feldolgozásában?

DFR: A programok alatt többször találkoztunk olyan laikus látogatókkal, akik azt mondták, hogy sírtak a kiállításon egy-egy mű hatására. Ezek lehetnek olyan munkák, amelyeket mi könnyednek érzékelünk. Érdekes, hogy a nem nehéz téma is súlyossá válik ebben a kiállításban, és felszakítja a múltat. Előadások, beszélgetések, művészetterápiás foglalkozások segítik a feldolgozását akár egy barát elvesztésének vagy az endometriózisnak is. A múzeumpedagógiai programokon is látni, hogy a kiállítás nagyon megérinti a különböző korosztályhoz tartozó gyerekeket. Egy workshopsorozatot is szerveztünk művész és kurátor hallgatóknak, hogy ezzel is generáljuk az ezekkel a témákkal való foglalkozást.

SRZs: Egy kiállítás szervezése és rendezése során igazán közel kerülhettek a művekhez, a műről való gondoskodás érzése is erőteljesebb lehet. Hozzád melyik mű áll a legközelebb?

DFR: Seba Calfuqueo munkája számomra egy emblematikus mű. A videóban egy emberi test van belógatva a vízbe. Ez a passzív emberi jelenlét a rossz emberi metódusokat idézi fel bennem, amit az ipari forradalom óta rosszul csinálunk. Ezek kitalált életutak, sztereotípiák, a társadalom által jónak ítélt gyakorlatok, amelyeken nem változtatunk. Mindenképpen szerettem volna, hogy jelen legyen a kiállításban ez a passzív lét, ami olyan, mint a meditáció gyógyító vagy teremtő ereje. Nem kell folyton tenni, alkotni, változtatni, hanem sokszor vissza kell lépni és hagyni, hogy a dolgok maguk létezhessenek, és avval sokkal többet teszünk.

Vigyázat, törékeny. Handle with care. A tárlat a Ludwig Múzeumban tekinthető meg 2024. január 14-ig. A kiállítás kurátorai: Dabi-Farkas Rita, Popovics Viktória. Kiállító művészek: Baglyas Erika, Maria Bartuszová, Okszana Brjukovecka, Elina Brotherus, Seba Calfuqueo, Alekszandr Csekmenyov, Phil Collins, Anna Daučíková, Eperjesi Ágnes, Esterházy Marcell, Fajgerné Dudás Andrea, Fátyol Viola, Andreas Fogarasi, Coco Fusco, Anna Hulačová, Sanja Iveković, KIS Judit, LŐRINCZ Réka, Katyerina Liszovenko, MATERNAL FANTASIES, Oláh Norbert, Oláh Mara Omara, Kateřina Šedá, Szász Lilla, Szenes Zsuzsa, Tarr Hajnalka, Tranker Kata, Vékony Dorottya, Stephanie Winter.