Kintsem Doris! ha ugy tetszik,
az erdőbe mennyünk-ki,
ott örvénnyét gondgyainknak
bús elménkből vessük ki.
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt pihenhetünk,
lesz füvekből vetett szék is,
mellyre együtt ülhetünk.

A vizetske mellettünk fog
tsendes hanggal zörgeni,
‘s ha szomjuság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni.
Ott szerelmünk édességét
egymásnak el-mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frigyünket meg-ujjittyuk.

Környül fognak venni minket
magos hegyek bértzei
‘s rejtekekbe el-titkolni
Szilvánusnak völgyei.
Ott, hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
honnan titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.

A’ madárkák énekelni
fogják nyájasságinkat,
Ekho hangos barlangjában
nyögni ohajtásinkat.
O! siessünk! kintsem Doris!
az erdőbe mennyünk ki,
‘s ott ha tetszik, gondgyainkat
bús elménkből vessük-ki.