Szegény szivem egész nap oly nehéz,
itt hágysz, te kedves, itt hágysz, messze mész.
Ha férjhez adnak egy kislányt, kit ónak,
roppant vizekre fut a kicsi csónak.
…Csöpp lányka voltál, hogy meghalt anyád,
imádtalak, folyton vigyázva rád.
Egymásra rogytok, válni mégse tudtok.
Nénéd nevelt, most a füledbe suttog.
Sajog az én szivem is odabent.
De menni kell tenéked, ez a rend.
…Minthogy anyátlan nőttél mardosó sok
gondban, hogyan is tiszteled Anyósod?
Jeles család ez. A hibád, ha látja,
nagylelkűen bizonnyal megbocsátja.
Szégyellni, hogy szegény vagy, nincs okod,
ne is fogadj el nagy ajándokot.
Lé kedves és hű, tiszted hittel éld át,
szólj, tégy, ahogy illik, kövesd a példát.
…Ma reggel búcsuzunk, mindenki válik,
ki tudja meddig és milyen sokáig.
Fájdalmamat, lásd, félve takarom,
de sírni kezdek, bár nem akarom,
mert árva arcocskádra a keservtül
egyszerre két nagy, fényes könnyű perdül.
(Kosztolányi Dezső fordítása)