Gyakorló asztrológusként gyakran megkérdik tőlem, hogy akik egy napon születtek, azok vajon egyformák-e, hiszen a csillagok állása nemigen változik ilyen rövid időn belül. A lelkiségben valóban hasonlóság lehet, mégis más-más vetülete rajzolódik ki a szemünk előtt a csillagok földre csorgó fényének a teremtmények által. Mintha az adott időpillanatnak mindahányan csak színes, szertefoszló részei lennénk mi, egy időben születettek, különböző árnyékai az egyetlen fénynek Platón barlangjában. A költő, aki Marilyn Monroe-val egy napon született, sorsa, jelleme első pillantásra nagyon különbözőnek tűnik a díváétól. Talán csak annyi a közös bennük, hogy születésekor Vasadinak és Monroe-nak is más volt a neve, s hogy sorsuk kibontakozása, ha úgy tetszik, karrierjük kezdetén mindkettejüknek szoros kapcsolata volt a fegyverekkel: Norma Jeane Mortenson hadi repülőgépgyárban dolgozott, Víz Péter pedig hadapródiskolába járt ugyanabban az időben, 1944-ben.

1926. június 1-én déli háromnegyed tizenkettőkor született meg a hívő költő az Ikrek jegyében álló Nappal és a Szűz jegyében álló felkelő jeggyel. Szerencsém volt ismerni őt, a személyes benyomásaimra és az élettörténetének eseményeire alapozva állítottam fel születési képletét. Vasadinak mind a Nap által jelzett tudatossága, mind a személyiségjelölő jegye merkúri tulajdonságokat tükröz, tehát alapvetően egy nagyon racionális ember képe rajzolódik ki előttünk első ránézésre a képlete alapján. Valóban roppant intellektuális ember volt ő, akinek Ikrek Napja egének közepén, a szellem házában állón jelzi magasrendűségét, MC tengellyel való együttállása pedig előrevetíti hírnevét, evilági megbecsültségét. Természetesen nem a katonai pályán, ahogy azt eleinte talán gondolhatta. De ezt is meg kellett élnie, tudniillik jellemének, radixának ezt az aspektusát: a külvilág felé mutatott arc házában, azaz a hetedikben álló Marsot. E bolygó a katonák képletében mutatkozik meg erősen és láthatóan, mint ahogyan Péterében is. Ráadásul a Szaturnusz által megtámogatva kitartásra és önfegyelemre hajló, igen erős akaratú ember képét rajzolja elénk. A költő szerencséje, hogy bár éppen kijárta ezt az iskolát, s be is sorozták őt a háború végén, hadteste hamar megadta magát a franciáknak, és így a további vérontásból kimaradhatott, megmenekült. A hadi helyzetekben pedig elbeszélése alapján sugallatai, megérzései mentették meg őt: ráérzett, hogy melyik bokorban rejtőzik az ellen. Ez a sugallatosság is megmutatkozik képletében: a rejtett tizenkettes házban álló Neptunusz a Holddal szembenállásban ad ilyen intuitív tehetséget (nota bene: a vele egy napon született ikonikus színésznő is hallott hangokat a saját bevallása szerint). A tizenkettes ház, melyet a gondok házának is neveznek, de maga a Neptunusz is a kollektív tudattalannal vagy, ha úgy tetszik, az isteni szférával áll szoros összefüggésben. Azt a részét mutatja meg lelkünknek, mely a legtávolabb van személyes énünktől (melyet az első ház jelez), az egónktól, fizikai burokba foglalt testünktől, mely ilyen értelemben szintén csak egy lélekrész. A Holdjával, vagyis az érzelmeivel, érzékenységével tudta Péter tartani a kapcsolatot ezzel a mindenséget felölelő tizenkettes házzal, de nemcsak azzal. A Jupiter is besegített, ez a mindent felnagyító, megnövelő planéta, melynek a Neptunusszal alkotott konstellációja a hitet növeli mérhetetlenül nagyra szülöttjében. Együttesük pedig a költők bélyege. A Hold és a Jupiter együttállása, mely a Neptunusz által teremtődik meg igazán, utóbbi húzva össze a két viszonylag távol álló bolygót, ez az együttállás a költők bélyege. S mivel ez az isteni (szférából ható) húzás tartja össze a költőiségét, természetes, hogy a hit vált a legfontosabb témájává lírájának. E költői bolygók pedig a hatos házban, azaz a munka és kötelességek házában állva nem is adhatnának más feladatot Péternek, mint azt, hogy költővé váljon. Vasadivá, ahogy új nevében kijelölte magának az új énjét, amihez a vasakaratot éppen a katonaságnál többé már nem „hasznosított” Szaturnusz–Mars fényszöge adta meg neki. De az eredeti neve – ti. Víz Péter – sem véletlen, ha a csillagait nézem, hiszen a Hold és a Neptunusz, ezek a meghatározó bolygók, melyeknek fokozott érzékenységét köszönheti, mindketten úgynevezett vizes planéták. Ahhoz, hogy ebben a hites költészetében a kommunizmus gyászos éveiben is meg tudjon maradni, persze szüksége volt vasakaratára is.

Kincsek őrzője volt ő. A tizenkettes ház is jelez rejtett kincseket, ahogy a szintén sötét, tehát rejtett házban álló Vénusz is. Persze ő inkább a szellemi kincseket őrizte abban a vészesen materialista korszakban, melyben a spiritualitás és hit értékeit olyan sikeresen vesztegették. De elmondása szerint egyszer valódi, kézzel fogható kincseket is őrzött: a francia katonák, akiknek megadták magukat, állítása szerint rá bízták Göring rablott kincseinek őrzését. Úgy mesélte, abban az ágyban is kellett aludnia, melyben előzőleg a náci vezér pihent. Az asztrológiában persze minden jelkép. Az egyén sorsában úgy mutatkozik meg, hogy mennyire képes elszakadni a fizikai síktól, ergo, mennyire szellemi lény ő maga, hogy miként mutatkoznak meg életében ezek a dolgok: a kincs volt valóságos, megfogható is Péter esetében, de nagyon hamar szellemi értékké avanzsált. Ezért is nem maradhatott hadapród, katona, avagy leszerelve biztonsági őr egy banki trezornál, amit szintén valószínűvé tehetett volna a csillagzata. Bár, ha ismét Platónt citálnám elő, akkor éppen rá hivatkozva kell elmondanom azt is, hogy az ókoriaknál az arany és a drágakövek még nem anyagi értékük, dollár- vagy euróárfolyamra lefordítható számadataik miatt voltak kincsek. Hanem ahogy a filozófus elmeséli, azért, mert egy olyan isteni, nem anyagi világ valóságát testesítik meg a romlandóságáról ismert fizikai világunkban, ahol a romolhatatlanság, az állandóság és a fényesség a mindennapos. Egy igazabb, nem földi szférából „átlógó” anyagok ezek; az arany, az ezüst, a briliáns és minden ragyogó drágakő az isteni világnak és örökkévalónak a hírnökei. Ezeket bízta a vasakaratú költőre a sorsa. Akinek ereje a szelídségében rejlett. Ahogy ő maga idézi Heideggert A kígyó bőre c., Végh Attilával közösen írt beszélgetős könyvében: „Csak egy isten mentheti meg a világot. Ez azt jelenti, hogy a világot az az erő mentheti meg, amelyik a szelídségével és áldozathozatalával mindent helyre tud hozni. Az a megdöbbentő, hogy azok a súlyos bajok, amelyekben kínlódunk, azonnal megszűnnének, amint fölismernénk az erő eredeti értelmét.”

Hát ilyen vas(adi) akartot kívánok én mindenkinek!

Végh Nóra