Pósa Zoltán írása Csontos János Delta című regényéről

Csontos János, a tragikusan korán elhunyt kiváló költő, szépíró, publicista, rendező posztumusz regényének címe, a Delta megszámlálhatatlan képzettársítást ébreszt a huszonegyedik század olvasója és filmnézője számára. A legkézenfekvőbb áthallásra utal a nyolcvanoldalnyi terjedelem határai közé sűrített, mégis nagyregényre jellemző merítésű könyv ajánlása: „Bodor Ádámnak hódolattal, hatás és háborgás alatt”. Csontos János Bodor Ádám 1992-ben megjelent, nagy hatású posztmodern regényét, a Sinistra körzetet persziflálta elismeréssel, s egyben a posztmodernista szemléletmód, stílus iránti idegenkedéssel.

Ugyanakkor a Delta bonyolult belső világának horizontján megjelenik Franz Kafka három regényremeklésének (A per, A kastély, Amerika) és megannyi nyomasztó elbeszélésének szelleme. Továbbá fölismerjük ihlető forrásként a Száz év magányt, A pátriárka alkonyát megalkotó Gabriel García Márquez, valamint a román Gorkijként is emlegetett, sokak szerint zseniális félfasiszta, valójában inkább zseniálisan félőrült világcsavargó író, Panait Istrati regényeit (Kyra Kyralina, Codine, Cosma stb.). Talán a legerősebb hatást Páskándi Géza Az árnyékfejtők című regényének lidérces látomása gyakorolta Csontos művére. A Csontos-Delta megidézi a Duna-deltában létrehozott Salcia nevű kommunista haláltábort is, amely okkal-joggal viselte a román Gulág nevet. E borzalmas helyen töltött el hat esztendőt 1956-os „bűneinek” megtorlásaként Páskándi Géza. A szintén túl korán távozott író, költő, drámateremtő Páskándi mindkettőnknek (Csontos Jánosnak és e sorok írójának) szeretve, polemizálva, olykor haragosan becsült ikonja volt. Folytathatnánk a sort remek-rettenetes filmekkel, a Trónok harca című maratoni sorozattal, a Delta forc-szal, a híres-hírhedett James Bond filmekkel… Ismerve Csontos János életművét és életfölfogását, a legkülönösebb regénybeli szellemidézést mindemellett a posztmodernizmus sokak által vitatott, a közvéleményt megosztó képviselőjével, Esterházy Péterrel kitalált találkozás rejti magában, mely nem más, mint látomás egy soha meg nem történt evilági megbékélésről a két viszonylag korán elhunyt író között.

Csontos János képzeletbeli alakmása, főhőse, Buduresti (ha tetszik Budapesti, ha tetszik, Bukaresti) Jován író, filmrendező különleges dokumentumfilm forgatásának szándékával érkezik a Deltába. Ám elszakad a forgatócsoporttól, s egy hirtelen kitört járvány, a hipermalária miatt karanténba kerül. Így egy évet kell eltöltenie abban a nyomasztó körzetben, ahol olykor Bodor Ádám (a regényben Andre Bodoreanu) emlékműre, máskor Páskándi Géza (a regényben Puskánder) rekvizitumokra bukkan. Közben reá zúdul múlt és jelen, az ókor, a középkor, az újkor, a huszonegyedik század minden rémvíziója. Mintha folytatódna a Sinistra körzet lidércnyomása, ám még felfokozottabb és áttekinthetetlenebb mikro- és makrovilágban. Csontos Deltájában együtt élnek olykor spiccesnek, máskor tökrészegnek tűnő mozgóképes kavalkádban ungureánok (magyarok), siculok (székelyek), vlachok (románok), lipovánok (oroszok) és mások. Köztük a legveszélyesebbek, a nyugatról (Luxemburger-Brüsszelből) a Deltába érkezett civilizátorok és az általuk támogatott afrikai gazdasági menekültek. A Delta rémlátomásában egymás mellett fejti ki hatását ortodox templom és neológ bordély, még jelen vannak a Zsugás Vili (Dzsugasvili, alias Sztálin fazonú vérvörös), valamint a Ceauşescu-féle vörös-barna, félig náci, félig internáci totális diktatúra rekvizitumai. Ám mindennél szörnyűbb az a múltat végképp eltörölni akaró Sorosescu-féle hiperliberális újnál is újabb diktatúra, amely egyre határozottabb körvonalat kezd ölteni már a Delta mikrokozmoszában is. Ide úgy érkeznének meg a halhatatlan Sorosescu globalista agyrémei, hogy a Delta népe még az új internacionalizmus mézes madzagoló vívmányaiban sem részesülhetett igazán. Egy részeg rémálom során a főszereplő, Buduresti Jován egyszerre csak Salciában (Parapravdán), Az árnyékfejtők című Páskándi-regény szocialista lágerében találja magát, hogy aztán föleszmélve törhesse a fejét a talányon: vajon a Zsugás Vili fazonú terror, avagy a Ceauşescu, illetve a még csak jövőbeli megvalósulással fenyegető Sorosescu diktatúrája borzalmasabb?

A regény bonyolult szövetét még inkább dúsító ókortörténeti és középkori utalások azt is jelzik, hogy a háromféle (náci, internáci, baloldali liberális) diktatúra körforgása öröktől fogva létezik, s ki tudja, kiszabadulhat-e belőle valaha is a magyarság, Európa, az emberiség? Csontos Jánosa megoldhatatlan dilemma elől visszamenekíti hősét Székelyföld (?), Magyarhon (?) békésebb tartományaiba, s csak a hírét halljuk annak, hogy ezt a különös Delta-világot egyszerre csak elnyelte a tengerár, akár Bözödújfalu szellemfaluját a víz. Ekként e regény: üzenet a tenger mélyéről.

A sokjelentésű példázatregényt úgy is fölfoghatjuk, hogy Csontos János, aki szörnyű betegségével küszködve írta meg művét, burkoltan megjövendölte saját evilági elmúlását. Végső soron az olvasó törheti a fejét azon a sok szimbólumon, kultúrtörténeti utaláson, amelyekből csak kicsinyke ízelítőt adhatott e rövid ismertető. Ami biztos, hogy ez a költői sodrású kisregény egyszerre persziflázs és anti-posztmodern szuperetűd. Csontos szokta volt mondani, leírni, hogy ő és a barátai elvetik az üzenetmentes, öncélúan nyelvromboló posztmodern literatúrát, ám nagyra tartják a filozofikus, nyelvépítő neoavantgárdot. E tézis hű igazolása a posztumusz (és nem posztmodern, hanem neoavantgárd) Csontos regény is. A Delta híven illeszkedik az 55 évesen elhunyt író kiváló versköteteinek, kis- és nagy prózáinak sorába. S csak sajnálhatjuk, hogy immár végérvényesen elmarad a folytatás.

(Guttenberg Pál Népfőiskola – Orpheusz Kiadó, 2019)