Közhely, hogy sok a közhely, szóban és írásban egyaránt. És vannak nyelvi divatok is, természetesen. Csak néha meglehetősen unalmas, ha mindig ugyanazt halljuk. A neves futballista például szeretné kipróbálni magát – a játszani helyett –, külföldi bajnokságban, mert kedveli a kihívásokat. Erőpróba – meg persze sokkal jobb kereseti lehetőség –, helyett. Nem arról van szó, hogy az előbbi formák, szerkezetek hibásak lennének, de nyelvünktől, gondolkodásunktól kicsit idegen ez a „kipróbálni magam”, ugyanis azt feltételezi, hogy két énünk van. Az egyik, az alany, ő hajtja a másikat, hogy próbálja ki magát, az meg viszont szinte tárgyszerűen „próbál”. Aztán ha másik énünknek, annak a „magamnak” nem sikerül, akkor az első mossa kezeit. Ő volt a hibás, az ügyetlen, én nem tehetek semmiről.

A kihívás sem rossz szó, az angol nyelvből ered (challenge), ám ha állandóan mindenre ezt használjuk nehézség, gondok, erőpróba stb. helyett, akkor ez is elkoptatottá válik. Általa is ellehetetlenül a nyelv, hogy egy újabb közkeletű formulával éljünk. – Ez sem feltétlenül rossz, csak míg régebben azt mondtuk, lehetetlenné tesz, és már abban a szóban is négy e és egy é hang szerepelt, addig az előbbiben egyenesen öt (!), s még nekünk is nehéz kimondanunk, nemhogy egy magyarul tanuló külföldinek. Ráadásul a hosszú állapothatározó szó esetében megint csak jelentésbeli problémákkal szembesülünk, akárcsak a már említett kipróbálni magam szókapcsolatban. Tudniillik az ellehetetlenült a gyár, az emberek, az ország (és még sorolhatnánk) helyzete elmismásolja a problémát, általában egy külső okot jelöl meg miértnek, áthárítja a felelősséget, nem mondja ki az igazat, hogy: tönkre ment, csődbe ment, nem működött, nehézségekbe ütközött. (Milyen nehézségekbe? Miért nem működött? Milyen helyzetbe került? Fel lehetne sorolni, és megoldásokat javasolni!) Kicsit olyan ez, mint amikor az igazgató az éves beszámolójában, harmadik személyben beszél a cégéről, és főnévi igeneveket használ, valahogy így: nem tudott működni (mármint a vállalkozás), nem tudta teljesíteni az éves tervet stb.

Érdekes, hogy a ködösítési nyelvi formulával szemben vagy harminc évvel ezelőtt megjelent a határozott, amolyan asztalra csapós „azt gondolom” összetétel a magyar nyelvben hagyományos úgy gondolom, úgy vélem helyett. Erről pedig én azt mondom, hogy merő germanizmus (Ich finde dass), és csak elszürkíti a nyelvet.

Gáspár Ferenc