Menők a történelmi filmek manapság, főleg a sorozatok, ma már mindenki sorozatot készít. Volt már Szulejmán, Mediciek, most legújabban Koronás sas. Utóbbi lengyel történelmifilm-sorozat az M5 tévén, kicsit gagyi és gyerekes, de sok szó van benne rólunk, magyarokról is.

Kicsit irigykedem, hogy ők meg tudtak rendezni egy több mint nyolcvan részes filmet Nagy Kázmér uralkodásának első éveiről, mi meg még mindig nem. Pedig ugyanabban a korban, mikor a lengyeleknek csak a királyuk volt nagy, nekünk az országunk. Sőt, Kázmér halála után az ő országuk is a miénk lett, ha csak rövid ideig.

De most nem erről akarok értekezni, hanem a bosszantó hibákról. A szakácsné például méregerős magyar paprikát tesz az ételbe Kolumbusz előtt vagy százötven évvel, aztán az egyik főúr a német lovagrend elleni harc kapcsán lazán megemlíti, hogy majd a mozsárágyúik szétlövik a németek várait. Nem arról van szó, hogy nem voltak ágyúk abban a korban, hanem hogy ritkaságnak számított, technikai újdonság számba ment, sokkal jobban, mint mondjuk a legújabb Samsung Galaxy manapság. Ráadásul legfeljebb ijesztgetésre lehetett használni őket, ha találtak vele, akkor ugyan nagy kárt okoztak, de alkalmatlanok voltak a pontos célzásra, és óriási méreteik miatt naponta csak egyszer lehetett elsütni ezeket az ágyú-dinoszauruszokat. (Mégsem Galaxy volt, csak egy ócska bunkófon Nokia.)

Aztán az is fura, hogy a király és családja, meg a nagyurak csak a hosszú asztal egyik oldalára mernek leülni, hogy az egy szál kamera jól felvehesse őket. Így ugyan a beszélgetőpartnerek száma csökken – nincs szembeülő –, de vágni sem kell, sokkal olcsóbb az egész. Itt is mászkálnak lovagok egyedül, de ez nagyjából az egész történelmifilm-gyártásra érvényes. Nyilván egy lovag, akinek pajzsa van, meg kopjája, kardja, buzogánya stb., az csak úgy egyedül, fegyverhordozók és apródok nélkül nekivág a sötét teuton erdőnek. Ahogy ezt Móricka elképzeli. Viszont sok a kedves jelenet, női intrikák, litván varázslónő, főzés-sütés mutatják, hogy nem csak egymás pofán vágásából, harci cselekményből állt a középkori élet.

De a Koronás sasnak hamar vége szakad, harminc perc sincs egy epizód, és átkapcsolok egy másik adóra, ahol Robin Hood legújabb amerikai akció-kalandfilm változata megy. Kíváncsi vagyok, gyermekkorom egyik kedvenc hőse Robin, várom, mikor tűnik fel a Mándy Iván könyvből jólismert Little John, Tuck barát és a többi szereplő. Azaz csak várnám, mert itt minden másképpen van. Az első kockákon például egy hivatalos behívót kap a főhős, katonának kell mennie a Szentföldre. Nyilván, ez így működött. Küldtek neki behívót. Akár a világháborúban. SAS-behívó. Elképesztő. És ha az ember mondjuk iskolás gyerek, és nincs egy normális felnőtt a közelében, akkor még el is hiszi. Robin, aki afféle mai szabású konfekció ingben ücsörög odahaza, természetesen lóra pattan, és megy.

A szentföldön pedig – ki hitte volna? – számtalan veszély leselkedik rá. A gonosz szaracénok a számszeríjjal úgy lövöldöznek, mint manapság szoktak a katonák golyószóróval vagy géppisztollyal. Robin Hood úgy ugrál az arab vár szűk folyosóján, úgy tartja az íjat, mint Anger Zsolt a Hactionben. És mindez nem elég. Van egy főgonosz parancsnoka, aki egy néger (szaracén?) fiát és másokat is foglyul ejtvén azonnal lefejezteti őket, oly módon, hogy egy puszta kőre kell a fejét lehajtani az áldozatnak. (Nem fatönkre, dehogy.) A pallos természetesen nem csorbul ki, és a kő sem lesz véres, azonnal jöhet a következő páciens. Ez kb. akkora malőr, mint – idősebbek talán emlékeznek rá – a hajdani magyar Rózsa Sándor sorozatban, amikor a leányzó puszta kézzel nyúlt be a lángosért a tüzes kemencébe. (Fogta is a fejét Hofi Géza.) Robin, a hős, természetesen nem hagyhatja ezt, meg akarja menteni a néger fiát – tudjuk, hogy a fia, mert mondja, ezek a szaracénok ott a Közel-Keleten mind angolul beszélnek –, közbe ugrik, de gonosz főnöke közvetlen közelről hasba lövi egy nyílvesszővel, amitől Robin természetesen nem hal meg, csak megsebesül.

– Büntetésből hazaküldelek a kórházhajóval – kiált a gonosz. Ekkor kapcsoltam ki a készüléket. Kár, hogy a Koronás Sas csak harmincperces epizódokból áll, gondoltam. Mégiscsak jobb azt nézni, Kázmér királlyal, nővérével, Erzsébet királynéval, a mi Nagy Lajosunk édesanyjával, meg a többi kedves szereplővel együtt. Vannak közöttük litvánok is, akik uram bocsá’ időnként litvánul társalognak magyar felirattal. A kis buták. Nem tanították meg angolul őket.

Gáspár Ferenc