Miért jó az, ha a politikusok, újságírók, tévé- és rádióbemondók folyamatosan az áram áráról beszélnek? Tudom, ez szépen alliterál, de nekem valahogy mégis hülyén hangzik. Talán azért, mert már közhely, talán másért, nem tudom.

Mindenesetre: Mondhatta volna szebben, kis lovag! Póriasan: a villany ára. Hivatalosan: az elektromos energia ára. Tréfásan: az izé, ami agyonvág, ha beledugod az orrodat, te marha! Na, annak az az ára, hogy utána neked tök ingyen lesz!

Hegymászósan: inkább két Mount Everestet mászok, dollárért, mint egy villanypóznát rezsicsökkentés csökkentése után forintért!

Irodalmian: hogyha egyszer megkóstoltál kettőszázhúsz voltot tisztán, azután majd úgy kívánod, mint Izolda csókját Trisztán.

De mindez nem elég. A focicsapat mostanában dominál, vagy szeretne dominálni, de nem megy neki. (Már az időjárást előrejelző kisasszony is azt mondja a tévében, hogy a napsütés fog dominálni. Jó, hogy nem domina…)

Ahelyett, hogy az a nyamvadt labdarúgócsapat uralná a játékot, meccset stb., szeretne fölényben játszani, beszorítani az ellenfelét a kapuja elé, jól megverni őket, na!

Aztán van például a tűpontos szó a tűhegyes és hajszálpontos összevegyüléséből, de ez tulajdonképpen új szóalkotás.

Az egyik legfurcsább a „semmilyen olyan” szerkezet alkalmazása, ami tulajdonképpen tautológia, tehát fölösleges szóismétlés. Általában politikusok alkalmazzák, vagy politológusok, szakértők, akik olyanokat mondanak, hogy például semmilyen olyan körülmény merült fel, vagy semmilyen olyan biztosíték nem szükséges, ahelyett, hogy egyszerűen a semmilyen jelzőt használnák a mondatban.

A legenda szó unos-untalan használatáról már írtam korábban is, de a szó jelzőként való használata annyira elharapózott, hogy „semmilyen olyan” fórum nem elég, ahol ezt ne lehetne elrettentő példaként megemlíteni. Nézzük először is az eredeti jelentést! Mint azt a 2020-as NAT által megváltoztatott ötödikes történelemkönyv (régebben a hatodikos) nagyon helyesen leírja: „A szentek életéről írt történetek a legendák.” Ehhez képest a szintén 2020-as NAT szerint átdolgozott hatodikos történelemkönyvben ezt olvashatjuk: „A legenda szerint a mocsáron átfolyó és a nyári zivatartól megáradt Csele-patakban lelte halálát II. Lajos király is.” Ez a különösebb magyarázatra nem szoruló ellentmondás – vagy szent volt szegény Lajos király, vagy a haláláról szóló történet nem legenda –, a korábbi, 2014-es, Horváth Péter által írt történelemkönyvből hiányzik. A későbbi szerzők (nem egy ember nevéhez fűződnek a 2020-as tankönyvek) mentségére mondjuk el, hogy az angol nyelvből a régi latin mellé beérkezett legend szó és annak mindenáron való használata annyira elharapózott, hogy például az „élő legendák” szószerkezet sem veri ki már senkinél sem a biztosítékot, pedig, ha belegondolunk, és elfogadjuk, hogy vannak ilyenek, akkor lenniük kell halott vagy meghalt legendáknak is, ami viszont már kész őrület. És még nincs vége a legenda tobzódásának! Egy szeptember huszadikai országos napilapunkban például képaláírásként olvashatjuk: Önmagát alakítja a legendás dalszövegíró, filmrendező, szépíró. Az meg mifene, kérdezhetnénk. Mert hogy legendás hírű, még csak-csak, de legendás dalszövegíró? Abba meg ne is menjünk bele, hogy mi fán terem a szépíró. Mert akkor ugye, csúnyaíró is van, ahogy halott legenda is. Magam részéről ugyan sok csúnya írót ismerek, de ezek között vannak egészen jó tollú és barátságos szerzők. Az írónők meg természetesen valamennyien szépek.

És ha már szóba jöttek szegény halottak, ne menjünk el szó nélkül azon interjú mellett, amely szintén abban a napilapban jelent meg, és ahol egy fiatal költő – nem írom ide a nevét – szó szerint ezt mondja: „Elutasítottam a hagyományt, leköptem a múltat… ne halott emberek mondják meg, milyen elvek szerint éljem az életem.”

A költő és az interjút jegyző újságíró mentségére már korábban is hallottam diákok részéről ezt a szófordulatot a régi magyar filmekkel kapcsolatban, ily módon: „Ne halott színészeket kelljen néznem a filmvásznon.”

Lehet, hogy én vagyok lemaradva, és több horrorfilmet kellene néznem. Beszélő és fröcsögő zombikat, akik megmondják, miképpen kell élni az életben és játszani a filmvásznon. Le is töltök mindjárt egyet, remélem, legendás halottak fognak benne dominálni!

Gáspár Ferenc