A Néprajzi Múzeum gyűjteménye a művész szemével

Csapdák és spirituális tárgyak. Mind-mind olyan több emberöltővel ezelőtt jelentéssel bíró tárgyak, amelyek a mai ember számára múzeumba való érdekességek. Tárgyak, amelyek valós világa a tárlók üveglapjai és a raktárak zárt ajtajai mögött kezdődik.

A Néprajzi Múzeum példaértékű kezdeményezése perspektívaváltásra hívja a látogatót egy olyan térben, ahol a művészi installációkban valós tárgyak és kortárs reflexióik keverednek. A múzeum felkérésére három kortárs képzőművész vetette bele magát az intézmény 1872-es alapítása óta a világ minden tájáról beözönlő tárgyainak gyűjteményébe. Az ismerkedési időszak után szabad kezet kaptak, hogy az őket megszólító tárgyakat kritikai vizsgálat alá helyezzék, és sajátos nézőpontjukban alkossanak. A múzeumi szakmai párbeszéd sokszor bénító elvárásaitól szabad művész olyan kötetlenül és kreatívan kezdhet bele a tárgyak alkotta meséjébe, hogy menthetetlenül elvarázsolja a terembe lépőt. Valóban történeteket olvashatunk a tárgyak sűrűjében, ahol néha a csapdába esett állat, a gyarmatosítás sújtotta őslakos nézőpontjában találhatjuk magunkat, vagy éppen az élet és halál világa között járó hajóba ülhetünk.

A kiállítás címét is adó színházi berkekből ismert fogalom, a kétely felfüggesztése is egy olyan hozzáállást nyújt át a múzeumlátogatónak, amely megengedi, hogy felfüggesszük a bennünk élő kételyeket az élvezet érdekében. Ebben a felszabadító állapotban átadva magunkat az élménynek, ahol valóban különböző világok nyílnak meg előttünk.

A három művész egy térben szőtte történeteit, projektjeikben pedig a gyűjteményi és fiktív tárgyak időről időre párbeszédbe kezdenek, hasonlóságot fedezhetünk fel a helyzetek, traumák és a sokszor távoli civilizációk problémái között.

Trapp Dominika tárgyakból, festményekből és írásos kommentárokból összeálló története a hagyományos csapdák világába kalauzol. A népi használati tárgyakat viszont semmiképp sem zárványokként, egy letűnt kor világából maradt érdekességekként vizsgáljuk. A művész sajátos megközelítése nyomán lépésről lépésre közelebb kerülünk a csapdába esett vad nézőpontjához, mígnem egyszer csak felismerjük benne saját világunkat. A 21. század csapdahelyzeteit, amelynek falai nem ágakból és más természethez közeli anyagokból, sokkal inkább elvárásokból és érzelmeink béklyóiból épülnek.

Albert Ádám installációjával az élet és halál mezsgyéjén lebeghetünk. A művész egy ősi kínai kultúra rituális tárgyából, a gyökérszoborból indul ki, és egy olyan világba kísér minket vissza, amikor még fában megbújó szellemek, a természet és ember, evilági és szellemi sík sokkal közelebb létezett egymáshoz. Ebben az átmeneti szférában a fagyökérből kivájt hajó emberfiguráit egykori készítője a természet adta formák követésével, azokhoz alkalmazkodva hozta létre. Albert Ádám fluoreszkáló figuráin megjelenő gombák a művi alkotást azonban pont ellentétesen, a természetnek adják vissza. A szoborcsoport két oldalán futó animált vetítés olyan keretet ad az installációnak, amelybe átlépve pontosan abban az átmeneti szférában érezhetjük magunkat, mint az ősi Kína lakói. Élet és halál között.

Kristóf Krisztián installációja is hasonlóan törékeny világba kíséri el a nézőt. Egy olyan kommunikációs helyzetben, ahol nincs közös nyelv, ahol az írás helyett inkább a képek, piktogramok lépnek fel a csoportok közötti közvetítőként. A választott tárgyak által feltett kérdések elevenünkbe vágnak: az ember, a közösség és a (száj)hagyomány eltűnésével mi idézhető fel egy spirituális tárgy által közvetített világból? Mi a 21. században képesek vagyunk-e megérteni annak az Ausztráliából származó mutatópálcának a használatát, amelyet Róheim Géza gyűjtéséből emelt be a művész? Így leszünk mi minden tudományos és kulturális vívmányunk ellenére mégis analfabéták, akik már nem értik az egykor használt tárgy jelentőségét. A Gutenberg-galaxisban, sőt a digitális korban még inkább a kép az, amelyet olvasva megelevenednek a nyírfakéregre festett történetek, a fehér ember és az indiánok, afrikai törzsek közös történetei.

A Néprajzi Múzeum és a meghívott három művész hároméves együttműködése bátoríthatja mindazokat, akik készen állnak egy új nézőpontot beengedni a világukba. Legyen szó írott vagy képek által rögzített történetekről, egy új szereplő – pontosabban mesélő – friss nézőpontot, mélyebb megértést hozhat el.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A kétely felfüggesztése – A művész tekintete 1. című kiállítás 2024. június 22-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban. Kurátorok: Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor.