„Most már bizakodhatunk abban, hogy az egyetem modellváltása körüli viharok lassan elülnek, és kezdődhet az érdemi munka. A megszokott túljelentkezés mellett zajló felvételik lassan véget érnek…” – Kovács katáng Ferenc interjúja Vidnyánszky Attila színházdirektor-rendezővel.

Kovács katáng Ferenc: Az elmúlt tizenhat hónap megpróbált mindannyiunkat. Most, a lassú nyitás idején lényeges, hogy ki-ki a saját területén összefoglalja az elmúlt időszak tapasztalatait. A Nemzeti Színház mint intézmény, s az igazgatásod alatt álló alkotók hogyan vészelték át a 2020 őszi, 2021 tavaszi évadot? Mi lett az általad rendezett és tavaly decemberre hirdetett Rómeó és Júlia sorsa? 

Vidnyánszky Attila: A koronavírus-járvány mindenkit – színészt, rendezőt, munkatársakat – olyan kihívás elé állított, amilyennel még nem találkoztam három évtizedes pályafutásom során. Amikor tavaly el kellett rendelnem a színház bezárását, intézményvezetőként arra törekedtem, hogy munkával és a közönségünkkel való folyamatos kapcsolattartással vészeljük át ezt a példátlan állapotot. Ezért 2020-ban napi kétórás online műsorral, a második és harmadik hullámok idején pedig előadások streamelésével szolgáltuk ki nézőinket. Ennek természetesen van némi pótkávéíze, de kétszeres haszonnal járt: közönségünktől rengeteg szívmelengető és támogató üzenetet kaptunk, vagyis sokan elismerték erőfeszítéseinket. Hálásak vagyunk nézőink kitartásáért, és bizakodással tölt el bennünket a támogatás, hiszen ez a ragaszkodás is jól mutatja, milyen fontos a magyar emberek számára a színház. A másik építő következménye a munkával töltött karanténnak, hogy a színészeink, munkatársaink formában maradtak. Így például a többszörösen elhalasztott Rómeó és Júlia-bemutatón – amelyet végül az évad zárásaként sikerült megtartanunk (2021. június 11-én) – nagyszerű, kiérlelt színészi teljesítményeket láthattak a nézők. Nehéz, leállásokkal és újraindulásokkal terhes próbaidőszak után állítottuk színre Shakespeare klasszikusát. A különleges próbafolyamatról Bánfalvi Laura kolléganőnk készített dokumentumfilmet Szerelem a koronavírus idején címmel.

KkF: Június legelején volt a következő évadról szóló sajtótájékoztató a Nemzeti homlokzata előtti téren. Kérlek, mondd el nekünk is a legfontosabb tudnivalókat! 

VA: Ambiciózus és megalkuvásoktól mentes évadot terveztünk a kollégáimmal. A Rómeó és Júliamellett már meg is tartottuk a házi bemutatóját a macedón származású rendező, Alekszandar Popovszki által színre vitt, A Mester és Margarita című Bulgakov-adaptációnak. Szabó K. István rendező a Kassai polgárok után Szabó Magda nagyszerű regényét, Az ajtót viszi színre. Szintén visszatérő vendégrendezőnk, a norvég Erik Stubø pedig az Üvegfigurákat. Stubø színházi nyelvét legutóbbi, Médeia-rendezésében ismerhette meg a Nemzeti közönsége – és amellett, hogy egy letisztult színházi formával találkozhattunk, nézőink is kifejezetten szeretik, keresik ezt az előadást. Úgyhogy Erik Stubø nagyon szívesen látott vendég nálunk. Színházunk stratégiai igazgatója, Rátóti Zoltán egy igazi színészdarabot, Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című művét rendezi meg, amelyben a Várkonyi Zoltán osztály két egykori osztálytársa játszik majd együtt: Blaskó Péter partnere a színházunkban nagy szeretettel fogadott Piros Ildikó lesz vendégművészként. Rendezőként két előadást tervezek a következő évadra: Hobo legendás, Vadászat című albumát már többször színre vittem, ősszel az eddigiektől eltérő koncepció keretében gondolom majd újra. Józsa Péter Pál – méltatlanul háttérbe szorított – művét, az Agont pedig nagy izgalommal várom. A művész életében sajnos nem tudtam megrendezni ezt a költői víziót, de most mindenképpen neki akarok feszülni, mert korunk problémáinak valóban gyökeréig hatol Józsa Péter Pál. E két darab mellett a kaposvári Csiki Gergely Színházbeli rendezésem, a Buborékok is megérkezik Pestre. Bízom benne, hogy ennek az önfeledt vígjátéknak a Nemzeti közönsége is örülni fog. Az évad ismertetését tudatosan három vendégrendezéssel zárom, mert azt hiszem, erre a névsorra a világ bármelyik színháza büszke lehetne. Az orosz Nyikolaj Roscsin rendezi meg Dosztojevszkij Ördögök című művét, a spanyol Ignacio Garcia Lope de Vega A kertész kutyája című vígjátékát, a görög színház nagy alakja, Theodórosz Terzopulosz pedig Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját. Emellett készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra és megannyi fontos eseményre.

KkF: Június 17-én lezajlott az első kihelyezett programotok Szarvason a Vízi Színház nyitóelőadásaként, az általad rendezett Körhinta. A tudósító szavaival élve: „Teltházzal indult, vastapssal zárult”. A Csíksomlyói passió szabadtéri bemutatója 2018-ban volt a csíksomlyói nyeregben. A rákövetkező évben Esztergomban, a Bazilika előtt. Az idén pótoljátok a tavaly augusztusban, a járvány miatt elhalasztott debreceni bemutatót. Hogyan történik az ilyesmi, meghívásra mentek, vagy Te rukkolsz elő különféle ötletekkel? Lehet már tudni a jövő augusztusi Passió helyszínt?

VA: A 2018-as, több mint huszonötezer ember előtt megtartott csíksomlyói előadás óta a Csíksomlyói passióval indítjuk az évadainkat. Ezzel a számunkra is lelki feltöltődéssel járó előadással mintegy rituálisan megkezdjük a munkánkat a nyári szünet után. Ez a folyamat nem elhatározásból, hanem spontán alakult ki, hiszen nem mi kezdeményezzük ezeket a fellépéseket, hanem sorra hívják meg városok az előadást. A debreceni Református Nagytemplom előtti előadás természetesen jelképes erővel bír, és ennek az invitálásnak köszönhetően továbbra sem szakadunk ki a Passióval a szakrális térből. Bár már több meghívásunk is van jövőre, a tervezett helyszínekről még korai volna nyilatkozni.

KkF: A nyári turnék sora augusztusban folytatódik a Gyulai Várszínházban (Szabó Magda: Az ajtó-bemutató), Balatonföldváron (Szűcs Nelli önálló estje: Fedák Sári), Budajenőn és Galgamácsán (Tóth Auguszta önálló estje: Hoztam valamit a hegyekből – Mezei Mária) és a nyíregyházi VIDOR Fesztiválon (Berettyán Nándor: A súgó). Milyen extra terheket rónak a házon kívüli programok a társulatra, ráadásul a nyári szünetben?

VA: A nyári fellépések mindig édes teherként írhatók le. Munka ez is, és mindenkinek tudása legjavát kell adnia, de mindig van ezeknek az előadásoknak egy önfeledtebb, üdébb hangulata is. Baráti, szakmai kapcsolatunk miatt a Gyulai Várszínházzal közös produkciók természetesen kiemelkednek a nyári előadások sorából. Nemcsak a különleges gyulai környezet, hanem az ott folyó munka miatt is fontos számunkra ez a helyszín.

KkF: Nagy meglepetés – számomra legalábbis –, hogy újra lesz szeptemberben Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM – Madách International Theatre Meeting). A Nemzeti Színház kezdeményezésedre 2014 óta évente érdekesebbnél érdekesebb meghívott előadásokkal lepi meg a hazai közönséget. Mesélj az eddig hat alkalmat, sok fanyalgást, támadást megélt MITEM jelentőségéről s arról is, hogy az ideit miként sikerülhetett ilyen rövid idő alatt megszervezni? Lehet-e már tudni, hogy kik a biztos és kik a várható résztvevők?

VA: A koronavírus-járvány miatt kétszer is el kellett halasztanunk a MITEM-et, és nagyon örülünk, hogy külföldi partnereink, meghívottaink a sok nehézség közepette is kitartanak mellettünk, mert fontosnak érzik, hogy bemutatkozzanak a magyar közönség előtt. Természetesen rengeteg még a bizonytalanság, a vietnami és az indiai társulat szerepléséről – legalábbis tavaszig – már le kellett mondanunk, pedig mindkettő izgalmas színházi élménynek ígérkezik. Mindenképpen jön viszont ősszel a nemzetközi színházi élet egyik rendkívül jelentős alkotója, az amerikai Robert Wilson társulata egy Oidipusz-feldolgozással. Elfogadta a meghívásunkat a görög Theodórosz Tersopulosz, a román Silviu Purcărete egy Ember tragédiája-rendezéssel, az erdélyi Tompa Gábor, aki a portói portugál Nemzeti Színház egyik előadásával érkezik, de jön a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház és az olasz Piccolo Teatro. Először érkezik a MITEM-re a Kolozsvári Állami Magyar Színház, és határon túlról jön majd a temesvári, a szatmárnémeti teátrum, továbbá a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely. A gazdag szakmai programkínálatból a Törőcsik Mari-emlékestet szeretném kiemelni. Bérczes László rendezi, amelynek keretében a színpadon is búcsút veszünk a Nemzeti Színház, a magyar színjátszás és a nemzetközi színházi élet egyik legjelentősebb színművészétől.

KkF: Az ősz izgalmakkal teli eseménye, hogy új tanári karral, új vezetéssel s részben új helyszínen folytatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem a működését. Teljes a hallgatói és az oktatói létszám? Milyen új fejleményekről tudsz beszámolni?

VA: Most már bizakodhatunk abban, hogy az egyetem modellváltása körüli viharok lassan elülnek, és kezdődhet az érdemi munka. A megszokott túljelentkezés mellett zajló felvételik lassan véget érnek, most éppen az én színházrendezői osztályom alakul ki, és rengeteg fiatal, ambiciózus, tehetséges jelentkezőt ismertünk, hallgattunk meg. Ezek a fiatal emberek tanulni, épülni, fejlődni szeretnének, és a széleskörű, rendkívül durva ellenpropaganda dacára láthatóan belénk vetik a bizalmukat. A tanári kar sok remek szakemberrel egészült ki, a lerongyolódott, áldatlan állapotban lévő épületeket felújítottuk, a szenátus megkezdte munkáját, tervezzük az új kampuszt – tehát készen állunk.