Tambo

Részlet Ferdinandy György kötetéből

Szüleim válása után történt, lent, a mosókonyhában kutakodtam. Ott akadt a kezembe egy vaskos, nyomtatott kézirat. A válóper anyaga. Úgy, ahogy elhangzott. A vádirat és apám – az alperes – védekezése. Engem mindebből csak egyetlen bekezdés érdekelt, ahol nagyapám azzal vádolta apát, hogy Afrikában szerzett ragályos betegségével megfertőzte ártatlan gyermekeit. Erre pedig a barcelonai út volt a bizonyíték. Ilyen messzire senki sem utazott akkoriban. Tény és való, hogy apánk minden este villanyárammal hengerelte a lábát. De ez csak amolyan játék volt, nekem is megmutatta. Sokáig haragudtam nagyapámra, hogy orvos létére készpénznek vett ilyen otromba vádakat. Most, a spanyolnátha után nyomozva gondoltam csak végig ezt a válóper anyagában talált meghökkentő adatot.

*

Ennyi az, amit sikerült megtudnom Sárikáról. A családom titkairól is csak homályos sejtéseket. Mint például apám húga, Margit – keresztanyám, Manyi néni – esete. Hozzá mindig is ragaszkodtam, de az ominózus válóper után nem láttam soha többé. A különös csak az, hogy évtizedekkel később, Amerikából jövet sem állt helyre közöttünk a kapcsolat. Hiába kerestem fel őt, mindig csak férje, az ideggyógyász főorvos fogadott. Igaz, hogy ő erősen érdeklődött irántam. Emlékszem, elolvasta még a gyenge, korai verseimet is. De arra, hogy keresztanyámat gyerekkoromban láttam utoljára, ma sem találok elfogadható magyarázatot. Csak zárójelben: apám betegsége, a sclerosis multiplex ma már összefoglaló neve minden olyan bénulásos nyavalyának, amiben ő fél évszázadon át szenvedett. Próbálom felidézni: lassan, fokozatosan romlott az állapota. Először csak elügyetlenedett: félrenyelt, minden kiesett a kezéből. Már bottal járt, de mi még ezt sem vettük komolyan. Akkor jött ez a nagy megrázkódtatás, a lebukás és a nyilasok. Attól kezdve nem állt lábra többé. Két mankó következett, tolókocsi és szanatóriumok.

 

*

 

Végül, de nem utolsó sorban, itt van az a nagy csend, ami körülvette Sárika rövidke életét. A hallgatás, amit most felelőtlenül megszakítok. Így született ez az írás. Helyrehozni egy olyan mulasztást, amit jóvátenni soha többé nem lehet. Tessék, továbbadom. Sárika újjászületett. Itt ácsorog előttem, nagy, fehér másli csillog aranyszőke hajában. Nem vádol már. Mosolyog.

Post scriptum: annak idején kinyomattam a családfánkat. Tíz nemzedék, 1700 és 2000 között. Pontos munka, szakember készítette. De ebben, másfélszáz név között sem szerepel apám kishúga, Sárika.

 

(Magyar Napló, 2021)