Bazsonyi Arany (1928-2011) festő, grafikus. 1948–1951-ig látogatta a Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Varga Nándor Lajos, Pap Gyula, Berény Róbert és Kmetty János voltak. 1952-ben szerzett tanítói diplomát, öt évig tanított. Több európai országban járt tanulmányúton. 1954-ben férjhez ment Vecsési Sándor festőművészhez. 1958-tól vesz részt kiállításokon itthon és külföldön is. Képei portrék, tájak, csendéletek, de készített monumentális műveket is. Munkáit több hazai közgyűjteményben őrzik. Képzőművészeti munkássága mellett egész életében írt verseket, amelyeket azonban nem publikált. Műveit barátai mentették meg az utókor számára.

Szemelvények Bazsonyi Arany verseskötetéből

Téli reggel

Kristály-zsindelyes fészkek pihés reggelein
pillánkról harmattal mos álmot a szél.
Tegnapi sajgást elcsitító csengettyűi
szólnak, nap tányérján fehér kenyér kél.

Városon a téli reggel ködtejet szí,
zajok zsongása tompán terjed tova.
Sebzett ébredés. Álmot varasító heggel
pólyát csavar rá fény ujja tétován.

Üszkös seb tágul a napra, egyre feketébb.
Tátongó nyílásán szivárog a vér,
vele a falusi reggel. Fázó veréb
ágas lábnyoma kormos hóban; fehér.

1965

Fagyöngyöd vagyok

Fél életem enyém csupán,
s bokros szívem csipkéi –
A másik felét a fa vére adja
adakozón, akaratlan.
Szabadulni nem tud.
Csak villám hatalma
tüzes sújtásával égethetné rá
gyöngyös koronáját –
így is hordozni kénytelen.

Fagyöngyöd vagyok.
Te, fél életemet adó ágam.
A mi virulásunk ez.
Nem tudhatják a többi fák,
lombjuk hulltán
miért virágzunk mi gyöngyöt,
miért csábulnak hozzánk
az énekes madarak.

1966. március 8.

Mezőmre szállt a köd

Letarolt mezőm bokrai
dérkontyosok.
Hova lett repkedő aranyhajuk?
Szálanként simítottam,
ismertem zengedező,
szép szavuk.

Hiába cibálom, rázom
élettelen
fűzfáim lecsüngő fátylait.
Harangjuk nyelve néma.
Mit várok számkivetve
mégis itt?

Birodalmat vesztett király –
jogaramra
rászálltak a fullasztó ködök.
Sietnem kell innen már,
zúzmarás füvekre vért
köhögök.

1967. január 8.

Kórház kertjében

Harkály kúszott
öreg fa törzsén.
Kopogtatott,
hol itt, hol ott.
Fején vörös tűz,
csőre hegyére tűz
jó reménnyel férget.

Ritmus-vesztett szívvel,
köhögés ködével
láttam e képet
a kórház kertjében.

2006 májusában

(Széphalom Könyvműhely–Orpheusz Kiadó, 2018)