Czilli Aranka írása Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című novelláskötetéről

201 évvel ezelőtt véglegesítette Kölcsey nemzeti imánknak, a Himusznak a szövegét, és állítólag a kárpátaljai Beregszászról postázta el. Arról a Beregszászról, amely Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című novelláskötetében központi szerepet kap: a bölcső, a táj, a közösség, néhai otthon, ahol az emberek ismerték és köszöntötték egymást, amikor találkoztak az úton. A város, aminek lakossága hetek alatt cserélődött le, ahol családok csonkultak meg, ahonnan el kellett menekülni, ahová idegenek érkeztek és átírták a tájat, a szokásokat, a hagyományokat. Ahol „már nincs, akinek köszönjek, és nekem sem köszön már senki” (Itt maradok). Ahol az ottmaradott egyszer csak „Szerte nézett s nem lelé / Honját a hazában” (Kölcsey Ferenc). A családok szétestek, az emberek idegenek lettek, és már csak a táj, a Kárpátok ölelése ismerős az ottmaradottnak. És ez az ölelés olyan, hogy az asszonyok, az anyák, az öregek képtelenek kiszakadni belőle akkor is, ha a folyamatos veszélyben és szenvedésben egyre erőteljesebben érzik már a halál „furcsa, édeskés szagát” (Anton).

Lőrincz P. Gabriella legújabb kötetében olyan történeteket hoz ki az árnyékból és emel a fénybe, amikbe belesajdul az olvasó szeme és lelke.

Tizenegy énelbeszélés az árnyékból. És mindegyikük ugyanannak a valóságnak a különböző nézőpontokból való megélése, megidézése. Ez az egyes szám első személyű elbeszélés pedig önkéntelenül belehelyezi az olvasót az adott életbe. Fiatal férfi vagyok, aki a káposztafejek alá menekül a sorozás elől. Órákon át fekszem a hideg betonon, és magamra vizelek félelmemben (Káposzta). Anya vagyok, aki Skype-on beszél a gyermekeivel, amikor épp nincs áramszünet, de aki itt marad, hiszen nem hagyhatja magára hadköteles férjét (Itt maradok). Gyermek vagyok, hiányzik az apukám (Hiányzik az apukám). Anyám dolgos fia vagyok. „A pokolban maradt mindkét kezem”. Attól félek, „hogy a háború túl sokáig húzódik, és a gyermekeim nem is tudják meg, hogy milyen a béke” (Dolgos kezek). Óvónő is vagyok. Rettegve veszem át reggelente a szülők legkedvesebb kincsét, a gyermeket, és roppan a térdem a felelősség terhe alatt: ha légiriadó van, felébresszem és levigyem a gyemekeket a hideg, nedves pincébe, vagy hagyjam, hogy kialudják magukat, abban reménykedve, hogy nem ér találat? (Óvoda) Anton vagyok. Egy csíkos sállal kötöm magam az élethez-halálhoz (Anton). Középkorú férfi vagyok, és anyám temetése közben a határ túloldalán éneklem: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. Nem tudom, mikor vihetek majd a sírjára egy csokor margarétát (Margaréta). Mindenki vagyok, mert összetartozunk: kisemberek a történelem sakktábláján. Csak az nem vagyok már, aki a könyv elolvasása előtt voltam. Mert Lőrincz P. Gabriella történetei összefűznek ezekkel a szenvedő szereplőkkel, akik a hétköznapi valósággá lett légiriadók és áramszünetek, a rettegés és az elidegenedés káoszában megmaradnak embereknek, és minden napot a közeledő békevágy reményében élnek túl. Ha túlélik.

A kötet mottója: „Ne ölj!” A háború kontextusában kibomló életszeletek tükrében ez a parancsolat nagyon intenzív érzelmi töltetet kap. Az ember tehetetlenül áll az értelmetlen, kegyetlen tömeggyilkosság előtt, és a mű eleji megkérdőjelezhetetlen isteni parancsolat a kötet végére szinte emberi könyörgéssé válik. Az olvasó már-már a Hiányzik az apukám kisfiújaként naiv tisztasággal keresi a kapaszkodót: „Arra gondoltam, hogy írok Zelenszkijnek meg Putyinnak, hogy hagyják abba, mert apa ezt olyan sokszor mondta anyának. De nem tudtam, hogy kik ezek, vagy hogyan lehetne nekik írni, csak hiányzott az apukám.”

Kertész Dávid utószavában azt írja: „A legszebb virágok a sírokon nőnek. A szenvedés szüli meg a művészetek következő múzsáját. A múzsa pedig megszületett”.

Lőrincz P. Gabriella történetei ott fogantak, ahol a szenvedés beárnyékolja a reményt. És ő a fénybe szülte őket, ahol kinyílnak és katarzist teremnek. A kézzel húzott határok fölött összekapaszkodik a remény. Mert „Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt.”

(AB ART Kiadó, 2024)