Szentjóbi Szabó László: Az első borotválkozás

Csak elkerűlhetetlenűl
Le kelle még is vetetnem,
Borotva szúrós élével,
Ajjakam gyenge szőreit!
Sebess idő hová szaladsz?
Miért gyönyörködöl benne?
Hogy borotvára fogj engem
S illy hirtelen vénné tegyél
Az illendő idő előtt.
E már tudom mindég így lessz
Most feketés szőrt hányok le
S idővel majd ha meg érek
Egész fejem fejérre vál.
De semmi vólna még ez is
Csak vége lenne éltemmel
A borotváltatásoknak.
De ez az emberek kinja
Tovább tart életemnél is
Mert még a sírom szélén is
Tudom hogy meg borotválnak.