Szenci Molnár Albert: CXLIX. Zsoltár
T. B.
Intés az Istennek dicséretire.
1
Az Úrnak, no, énekeljetek,
Új éneket szent fölségének,
Az szentek gyülekezetiben
Dicsérje őtet minden,
Az Izráel örvendezzen
Ő teremtő Istenében,
Királlyoknak örüljenek
Az Sion-béliek.
2
Az Úr nevét síppal és dobbal,
Dicsérjétek lanttal, kobozzal,
Légyen hegedőknek zengése
Neve dicséretire.
Mert az Isten az ő népit
Igen szereti híveit.
Az szegényeket segéti,
Sok jókkal szereti.
3
Szent hívei az Úr Istennek
Ékes gyönyörűséget nyernek,
Örülnek ő hálóházokban
Az Urat magasztalván:
Dicséretét az Istennek
Az ő szájokban viseljék,
És kétélő fegyver leszen
Nékiek kezekben.
4
Mellyel az kevély ellenségen
Bosszút állanak nagy merészen,
És az népek megbüntettetnek,
Méltó jutalmat vesznek:
Erős királlyokat nékik
Nagy láncokkal megkötözik,
És minden ő fejedelmek
Vasbékókban ésnek.
5
Hogy törvénnyel ítéltessenek,
Melly meg vagyon írván ellenek:
Mellyekből az istenes hívek
Dicséretet nyernek.