Részlet a regény tíz év után megjelent harmadik kiadásából, melyet a Margó Irodalmi Fesztiválon(Budapest I., Várkert bazár), a Kazamata színpadon mutatnak be 2018. október 20-án, szombaton 11 órától.

Bekerítve

Amikor a lehullott, száradó falevelek szagában a disznóperzselések illatát éreztem, és a disznótoros ételek iránti vad éhség először fogott el – már akkor tudnom kellett volna, hogy terhes vagyok.

*

Istenem, bajt hoztam Kodzsima Miki fejére.

*

Ahogyan a hold áll éjszaka az égen.

Bárhova szaladok, sziklák mögé bújhatok, sűrű felhők is elrejthetik a holdat, azért az ott van az égen.

Ahogyan a hold áttetsző fehéren áll a késő délutáni égen, és éjszaka múltán a hajnali égen.

Áll bennem a baba, éjjel-nappal, amikor alszom, ő akkor sem alszik, talán már veled beszélget, Teremtő Istenem, én Édes Istenem.

*

Ha valaki nem látta még az éjszaka világító holdat, akkor észre sem veszi, vagy felhőfoszlánynak nézi a nappali égen a fehér, áttetsző holdat. Kodzsima Miki úgy néz rám, mint aki a hold alakú, fehér felhőfoszlányt sem látja. Csak észleli, hogy rám nehezedik, és nyomaszt valami. Mert én is állandóan érzem, hogy a felhő-foszlány súlyosbodik, erősen világító, óriási teliholddá nő, megmozdul, és átmegy az égen.

*

Még nem tudom, milyen, ha majd megmozdul bennem a baba.

*

Én úgy szeretnék egyszer beszélgetni Kodzsima Mikivel, ahogyan egész életemben szólhattam hozzád, beszélhettem veled, Uram. Köszönöm neked, Édes Istenem, hogy annyit is beszélgethettem Kodzsima Mikivel, amennyit beszélgettem. (…)

*

Én Édes Istenem, japánul szólok hozzád, Istenem, aki mindenkit hallasz, kis japán babám hangját is már régen hallod, már akkor hallottad, amikor én még nem is tudtam, hogy bennem van a kis japán babám, ő már akkor beszélt hozzád, beszélgettetek, és amikor elalszom, félek, Uram, hogy kis, vad japán babám szeppukót követ el rajtam, szétvág, és kijön belőlem, de Uram, mi lenne vele nélkülem, mi lenne vele, amikor már nem élnék?

*

Kis japán babám, ha megszületik, vajon mi lesz vele?

Kodzsima Miki csattan:

„Miért baj, hogy japán?!”

És nézi a hasamat, nézem én is a hasamat, de ott még semmi nem látszik. Nézi az arcomat, ellenségesen fürkész, mi bajom a japán babámmal, miért olyan rossz az nekem, hogy japán baba van bennem. De nem tudom megmondani, mert ismét csattan:

„Szuwa Kadzuhiróé is lehet!”

Én is csattanok:

„A tiéd is lehetne. Ha ötszázan másztatok volna rám, akkor ötszázé lehetne.”

Ha nem sírok, akkor meghallgat Kodzsima Miki, akármit beszélhetek neki. Azt mondja Kodzsima Miki, hogy kis japán babám soha nem ölne meg, különösen álmomban nem ölne meg, mert egy japán ilyet nem tenne. Egyetlen kis japán baba sem tenne ilyent az anyjával. És Kodzsima Miki néhányszor ráüt a vállamra, fejemre, mert azt akarja, vegyem észre, hogy éppen a kis japán baba anyjának vállát, fejét ütögeti. Mondom Kodzsima Mikinek, hogy én szeretni fogom a kis japán babámat, ha megszületik, de attól félek, hogy olyan hajjal és bőrrel születik, mint amilyen az édesanyjáé.

Megnézzük – mondja Kodzsima Miki, és újra elkomorodik az arca, mert arra gondol, hogy kis japán babám Szuwa Kadzuhiróra fog hasonlítani.

Mondom Kodzsima Mikinek, hogy egy fehér bőrű, szőke kis japán babának nem lehet élnie, és én abba belehalok, kis japán babám is belehal abba, hogy szőke, és akkor már inkább az előtt haljunk bele, hogy megszületett. Felkötöm magam az erdő szélén egy fára.

Méltatlan halál! – mondja Kodzsima Miki, de nem az én halálomra, hanem kis japán babám halálára mondja, aki megfulladna bennem, miután én meghaltam.

A testem a koporsód lenne – mondom hangosan a kis japán babámnak, és úgy mondom, hogy a kis japán babám is, a japán apja is pontosan hallja, hogy bibliai verset mondok. Kodzsima nem vág le, nem suhint felém, sőt vigyázni fog rám, nehogy megöljem magam, ezt nekem nem fogja hagyni, neki van joga megölni engem. De ha sírni kezdek, Kodzsima Miki rögtön hátat fordít nekem, és faképnél hagy.

Szétvágnál, leráncigálnál róla, mint egy ruhát, legszívesebben levágnál engem a kis japán babámról – süvöltöm hangosan, de nem rikácsolva.

Kodzsima Miki akkor a legnyugodtabb, amikor mások képtelenek uralkodni magukon. Ilyenkor Kodzsima Miki mindjárt uralkodni kezd rajtuk.

„Az az ötszáz baba szép gondolat” – mondja Kodzsima Miki. – „De miért kell hozzá ötszáz férfi, ha egyetlen egy is képes ötszázszor?!”

Kodzsima Miki úgy viccel, hogy sohasem viccel. Most vezekel Szuwa Kadzuhiróért. Nem tehetek róla, sírni kezd a testem, rázkódik benne kis japán babám teste, és feddően pillant rám a kiszámíthatatlan, félelmetes japán férfi.

Megmondtam Kodzsima Mikinek, hogy félek tőle is, félek a kis japán babámtól is, félek mindenkitől.

A kis japán babám miatt félek, mi lesz vele, ha megszületik. Kodzsima Miki azt mondja, hogy nem fél senkitől, ne féljek én se. Kodzsima Miki azt mondja, hogy mindig velem marad. Majd megnézzük a kis japán babámat.

Kodzsima Miki velem alszik el.

(PONT Kiadó, 2018; 3. kiadás)