Azon a napon, amikor a megáradt folyó elérte Dániel Noah hétvégi házát is, esett az eső és csontig hatóan hideg szél fújt. Dániel Noah a homokzsákokkal megerősített töltésen állt, erősen didergett, és vigasztalan volt. Legszívesebben cigarettára gyújtott volna, kotorászott is a zsebeiben egy ideig, míg eszébe nem jutott, hogy már évek óta leszokott a dohányzásról. Nézte, ahogy a zavaros hullámok nyaldossák víkendházának halványbarnára festett deszkafalait, tekintetével szomorúan követte néhány elsodródó ingóságát, amint lassan-lassan tovalebegnek dél felé. Az ebről, akit néhány éve fogadott be, mit sem tudott, s emiatt a sírás környékezte. Lenyelte a könnyeit, kezét ökölbe szorította, káromkodott egyet, és kiköpött. Ettől megnyugodott kissé. Mély érzések nyílottak a kebelében.

Sarkon fordult, hogy határozott léptekkel a töltés alsóbb szakaszára induljon, ahol több tucat férfi görnyedt nehéz súlyok alatt: a teherautókról a gát oldalába hordták a homokzsákokat. Dániel Noah maga is odahajtotta hátát a teherautó platója elé, hogy a markos kocsikísérő legények rágördítsék a soron következő homokzsákot. Ötöt-hatot is fordult, mire kifáradt. Erről eszébe jutott, hogy régóta birtokában van a tehergépjármű-vezetés képességének, mi több, államilag elismert tanúsítvánnyal is rendelkezik erről. Odalépett legott egy főnök-forma emberhez (akinek a ruhája tiszta volt, a kezeit a zsebébe dugta, s esze ágába se jutott, hogy zsákolni próbáljon), és ajánlkozott sofőrnek. Mivel pedig a sofőrok már napok óta alig aludtak, a főnök-forma ember belecsapott a tenyerébe.

Így került Dániel Noah egy Kamaz vezetőfülkéjébe. Ötöt-hatot is fordult, hol homokkal, hol telitöltött zsákokkal, mire fölismerte, hogy voltaképpen az ő víkendházának már úgyis és végérvényesen mindegy. Újabb egy-két forduló elteltével eszébe ötlött az is, hogy egyik kenyeres pajtása építkezik éppen a város túlsó felén, amit nem fenyeget a folyó. Újabb két, esetleg három fordulót követően el is kanyarodott kenyeres pajtásának építési telkére, leborított oda egy platónyi homokot, jutányos árat számolt érte, s máris indult a következő adagért. Néhány fordulót ismét megcsinált a gáton, amikor újra a homlokára csapott, hiszen egy másik kenyeres pajtása is építkezésre adta a fejét, őt sem hagyhatja figyelmen kívül…! Mert Dániel Noah aranyszívű ember volt, az tagadhatatlan. S mivel az volt, három nap múltán, amikor a levonuló árhullámot bámulva visszaadta a Kamaz kulcsát a főnök-forma embernek, már egy nagy és az emberiség jövőjét befolyásoló terv kristályosodott ki az elméjében.

Megvásárolt íziben még telket az árterületen, majd mind azon, mind a régóta tulajdonát képező telken, amelyről a fölépítményt elragadta a természeti katasztrófa, könnyű házikót eszkábált össze, hogy enyhe nyári napokon legyen hol heverésznie és várni a naplementéket. Mert Dániel Noah romantikus alkat is volt, s mint ilyen, szívből szerette a naplementéket. És miközben áhítattal figyelte, ahogy lebukik a Nap a látóhatár mögé, elábrándozott azokon a hősi napokon, amikor a Kamaz vezetőfülkéjében izzadt a köz javáért… Gyakori vendégeinek szívesen mesélt erről jóféle asztali bor mellett, s ilyenkor szeme megnedvesedett kissé, de nem engedte meg magának, hogy elérzékenyüljön.

És amikor a következő árvíz elvitte mind a két könnyű szerkezetes víkendházát, újra teherautóra pattant, s amikor a veszély elmúlt, újabb telket vásárolt. Így ment ez árvízről árvízre, s mivel azokban az esztendőkben a folyók gyakorta léptek ki a medrükből, Dániel Noah lassan az egész folyóparti üdülőövezetet fölvásárolta. Ekkor aztán a legmodernebb, legbiztosabb gátat építette a terület köré, olyan magasat, hogy két órával később kelt és nyugodott a nap a gát mögött, mint azon kívül. Amint elkészült, hermetikusan zárta körül az egykori üdülőövezetet. És Dániel Noah megalapította a Száraz Bárka Nyrt-t. Pontosan kétezer részvényt bocsátott ki, amely kétezer részvény három év múlva, amikor a kormányok egy óra leforgása alatt mind beismerték, hogy a hirtelen vízszintemelkedés megállíthatatlan, három perc alatt kelt el. A részvényesek másnapra beköltöztek a Száraz Bárka Nyrt. területére. Dániel Noah addigra csődöt jelentett minden homokszállítmányozási óriáscégével a világ összes tőzsdéjén, és illegalitásba vonult a gátja mögé, részvényesei közé.

Egy hét elteltével fölmászott a gátjára. Esett az eső és csontig hatóan hideg szél fújt. És a láthatáron mindenütt a víz volt az úr.

Bene Zoltán