Szabó Lőrinc csillagai
Vénusz és Mars együtt járnak – tartja a mondás. S valóban, a civakodás, a harc bizony nem esik távol a szerelmesektől. Hiszen a két legendás isten, akik valójában inkább a görög Aphrodité és Árész tulajdonságait hordozzák a csillagfejtésben, szeretők voltak bár, de sohasem egy pár. Árész–Mars őrizte marconán katonás agglegénységét, Aphrodité–Vénusz pedig a sánta kovács, Héphaisztosz hites asszonya volt, és mindketten számtalan szeretőt tartottak egymás mellett. Ámde szerelmük éppen ettől volt lángoló és örök, mely még az istenek között sem adatik meg mindenkinek. Szép csillagjaik épp mostanában randevúznak megint az égen: hajnalonta március végéig megcsodálható a ragyogó Vénusz és a vörös Mars együttállása a keleti horizonton a koránkelőknek.
1900 március 31-én 17 óra 40 perckor született Szabó Lőrinc, aki szerencséjére (avagy szerencsétlenségére) éppen e két égi szerető égisze alatt látta meg a napvilágot. Ahogy azt a Trentai Gábor által felállított képlete mutatja, a Kos jegyében, tehát a Mars uralma alá tartozó Nappal és Mérlegbe eső, tehát a Vénusz által uralt aszcendenssel áldották meg őt az égiek. Képletében a két planéta ráadásul erős jó kapcsolatban áll: a Vénusz és Mars szextilje mindig felfokozott szexualitásra, az érzelmek által vezérelt tettekre, felvillanyozó vágyakra és igen erős harmóniakeresésre enged következtetni. Nota bene: Vénusz és Mars egyik gyermeke volt Harmonia istennő is, kinek híres nyakéke mindenkire bajt hozott, aki csak viselte.
Sajnos azonban voltak más gyermekeik is. S a régi csillagászok és mítoszköltők tudták nagyon jól, hogy két ember kapcsolatának tükrei a gyermekeik, akik ezen istenek esetében a következők voltak: Erósz, a szerelem és vágy istene, aki játszótársként kapta anyjától és apjától testvérét, Anterószt, azaz a viszontszerelmet. Utóbbi feladata volt az is, hogy megbüntesse a szerelmet elutasítókat, ezzel segítve testvérét nagy szerelemkeltő munkásságában. Ezekkel a gyermekekkel még csak ki is lehettek békülve a szülők, ámde – legalábbis Aphrodité – aligha kedvelhette különösebben Deimoszt, a rettegés, és Phoboszt, az iszonyat isteneit, akik apjukat kísérték a háborúkban.
És persze, minthogy szerelem és harc együtt járnak, ez a két érzés, a félelem és a fóbiák, bizony gyakran kísérik a szerelmeseket is. S azokat különösen, akiknek a képletében a Vénusz és Mars összeköttetésben állnak egymással, avagy a szerelmével összevetett képletben, az úgynevezett szinasztriában. Márpedig nemcsak Szabó Lőrinc saját képletében találkozhatunk a két szerelmi planéta összekapcsolódásával, de ha szeretője, Vékesné Korzáti Erzsébet csillagait Lőrincére vetítjük, kiderül, hogy Vénuszaik szoros együttállásban vannak, tehát Erzsébet Vénusza is szextilben, azaz kedvező konstellációban áll Lőrinc Marsával. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy bennük és általuk, az ő kapcsolatukban támadhatott fel, aktualizálódhatott ismét az időben a két égi szerető viszonya: Vénusz és Mars szerették egymást bőrükbe bújva. Ahogy maga Szabó Lőrinc megfogalmazta ezt az asszony öngyilkossága után íródott versciklusának Vezeték c. költeményében: „Nem te csókolsz, ha csókolsz […] valami világközi hatalom / vezetéke vagy, eszköze, bolond / játékszere […] gondolj a termeszekre, / ha dagad benned az én, a dicső, / s a csillagokra: Ő, a Titok, Ő / üt át rajtad magába: kedvesedbe!” Aligha lehet értőbben és ráérzőbben megmutatni az örökéletű isten-csillagok működését bennünk, emberekben, vagy ahogy a régi görögök mondták: nyomorult egynapig élő teremtményekben.
Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire szoros és elválaszthatatlan az érzelmi kötődés, miért nem választotta feleségééül e nőt Szabó Lőrinc? Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű: a szerelem és a házasság életterülete külön-külön jelölődik asztrológiai térképünkön. S szerencsésnek mondhatják magukat azok, akiknél ez a két életterület, csillagos lélektérképünk ötös és hetes háza valahogy mégis összekapcsolódik egymással. Sajnos Lőrinc képletében ez nincs így: a szerelem háza a szabadságszerető Vízöntő jegyében kezdődik, az érzelmes Halakban folytatódik, és ezeknek urai, az Uránusz és a Jupiter, valamint a Neptunusz ráadásul együtt, illetőleg szemben állnak a kommunikáció és a szellemiek házában. Szerelem, megszólalás, önkifejezés, szellemiség, hit, magasrendű érzelmek: mindezek szoros összefüggésben állnak egymással. De nem a társsal! Ha a házasság és a nyilvános kapcsolatok házát nézzük, az a Kos jegyében kezdődik, tehát a Mars által uralt, és egy icipicit a Bika Vénusza is hat rá. A Mars a munka házában együtt áll a Merkúrral – nem túl jó kilátás ez a feleség státuszában levőnek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a társ házának urát egy megsemmisítő fényszög éri a Neptunusztól: a társ egy nagy illúzió, de mintha nem is lenne. Attól, hogy nős volt, Lőrinc még nagyon egyedül érezhette magát, noha saját akaratával tette semmissé élete párját, avagy választott épp egy nem túl feltűnő, simulékony, szelíd nőt társul. Mivel a Neptunusz a szerelem házát is uralja, a szerető is megsemmisítő hatással lehetett a társra nézve. A kapcsolatot másodlagosan uraló Vénusz pedig a halál házában áll…
A társ halálát tehát előrevetítik a csillagok, és talán csak a véletlenen múlt, hogy a felesége, Mikes Klára öngyilkossági kísérlete végül is kudarcba fulladt. A szerető – aki azonban a hosszú ideig tartó viszony folytán szinte már második társként funkcionált – öngyilkossága azonban sikeres volt. S ahogy a csillagai előírták számára, Lőrincnek ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy szavai, lírája beérjen, hogy személyisége megérjen. Kegyetlenül hangzik, de igaz: akinek ugyanis a felkelő jegyének ura, a személyiségjelölője – mely Mérleg aszcendense okán a Vénusz – a halál házában áll, annak fontos személyiségformáló tapasztalás a halál. Ahogy Lőrincnek is az volt. Az érzelmek és a gondolatok mélységét is jelöli persze ez a konstelláció, valamint a Vénusznak a munka házában álló Marssal és Merkúrral alkotott kedvező fényszöge miatt azt is, hogy a munkája a szavakban rejlik, s hogy rengeteget tud dolgozni. A Halakban álló Merkúr csodálatos képzeletvilággal, erős ihletettséggel és átlényegülő, átérző képességgel ruházza fel. Nem, Lőrinc nem volt lelketlen, ahogy tán némely verse sejtetné, nagyon is átérezte „áldozatai” szenvedéseit és szenvedélyeit. A versekben talán éppen ezektől próbálta meg eltávolítani magát. A másikkal (legyen az házastárs vagy szerető) való szoros kapcsolatot, azonosulást mutatja a társ házában álló Nap is: a tudatos énjét valósággal a másik emberbe helyezve élte meg, igen erősen azonosulva mindenkor azzal, akivel éppen együtt volt! Vénusz és Mars istenek szenvedélyes, kegyetlen játékot űztek a költővel, a szeretővel és a feleséggel. Ám áldozatuk nem volt hiába való: gyönyörű versek születtek fájó nászukból.
Végh Nóra