Sárközi György: Elmaradó évek

Megáldok apaként minden elmaradó évet,
És minden elszakadó, teljesült tegnapot,
Az enyém volt mind: akár ha a jó magot
Megtízszerezte, akár ha gonosz útra tévedt.

“Menjetek s legyetek eztán boldogabbak,
Hű vándorok a nemlét csendes útjain,
Legördült láncok az elmúlás kútjain,
Isten megáldjon s én soha meg nem tagadlak!”

Mindig dúsabbak ők s én mindig szegényebb,
Iszákjukban életem kenyere-bora;
Vándorbotom forgatom, nézem: ideje már? vagy még kora?
Menjek? ne menjek? Hívnak, húznak az elmaradó évek.