Szemelvények Both Balázs verseskötetéből

Paul Cézanne:
Almák és narancsok
(1900)

Gondolj, mielőtt hozzáérsz,
a tiltott, bibliai fára,
mikor napszínű bőrét, kerek húsát
egy tál gyümölcs felkínálja –
A síkidomok rendjében annyi test,
tál körén sugárzó meztelen élet –
A feszes héjtól a mag centrumáig
villámlanak felé a fények,
és e fékevesztett melegben adná
méz-levét, megnyíló, síkos testét –
Angyal nem áll eléd pallossal,
de a bűnöst megkeresnék.

Szent Bernadett látomása

Odakint lobog a viharos éj, a zárda falát víz ostorozza.
Lila dárdák zuhognak a karcsú templomtoronyra.
Lopakodva kísért az álom, nyugtalan hánykódik ágyán a szűz.
Hajladozó fűzfákat nyaldos a klastromkerti tűz.
Ázik a világ vízben, lángban, félelmes képekkel üzen az ördög.
Az elárultatás napja közel. Holnapután csütörtök.
„Ó, mennyi nyomorúság, Uram, e bűzös sötétbe rejtve –
Káromol Téged, ki lezuhan a gyalázatos verembe.
Alig-alig derengő lényük fojtó jelenlét gőze emészti,
és tudják: életük örök élet, sosem fog véget érni”.
Hajnalodik. Bernadett ólomnehéz tagokkal ébred.
Tölgyek hamuja felett cinkék fütyörésznek.
Szava sincs róla senkinek, hogy éjszaka poklot látott.
Kezét kulcsolva térdepel. És megköszöni az álmot.

Berzsenyi

Szőlővel rakott szekér, varjak,
pocsétában rothadó diólevél…
Felhőnyájak szürkés gyapját
nyirbálja az őszi szél.
Parasztlány dalol, a présházon túl
dévaj rőzsetűz lángja.
Szablyavékony hold feszül
szobám hideg falára.
S én, pipafüstbe burkolózva,
imbolygó mécsvilágfényben,
míg vers vajúdik a papiroson,
pirkadatig ébren,
pedig roskaszt betegség, termés gondja,
de szebb jövőt kutat elmém,
a sorok keményre kalapálva,
deákos forma fegyelmén.
Csengőt kovácsolni szonett lábára
csak azért sem igyekszem.
A szent poézis? Néma hattyu.
S hallgat örökre hideg vizekben.

(Magyar Napló, 2018)